Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 193 — II. r. vádlottra nézve megváltoztattatott és ez utóbbi vádlott a bordélyügyi szabályrendelet 46. §-a helyett az 1879. évi XL. t.-cz. 12. §., valamint az 1878. évi V. t.-cz. 69. §-a alapján az 1879. évi XL. t.-cz. 81. §-ába ütköző kihágásban mint felbujtó mondatott ki vétkesnek és ugyanezen szakasz alapján tekintettel arra, hogy hasonló kihágás miatt már 7-szer volt büntetve, 30 napi elzárásra Ítéltetett, — felebbezés folytán a m. kir. belügyminiszter fenti számú határozatával indokainál fogva helybenhagyatott. Azon körülmény, hogy egy titkos kéjelgés elősegítésével foglalkozó nő lakásán férfi nővel egy szobában találtatik, egyéb terhelő bizonyiték nélkül nem nyújt elegendő támpontot arra, hogy a tiltott kéjelgés keresetképeni üzésének elősegítése bebizonyító ttnak vehető legyen. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 898. sz. határozata: Budapest főkapitányának másodfokú Ítélete, mely szerint a IV—V. kerületi kapitány által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával Z. Dávidné, szülésznő, titkos bordélytelep tartása, illetve a titkos kéjelgés elősegítése miatt az 1879. XL. t.-cz. 81. és 26. §-ai alapjáu 10 napi elzárásra, továbbá Cs. Jozefin énekesnő, tiltott kéjelgés keresetképeni üzése miatt a 837/83 sz. kgy. szab. rend. 24. §-a és az 1879. évi XL. t.-cz. 81. §-a alapján 20 írttal megváltható 2 napi elzárásban, továbbá mindketten az eljárási és a felmerülhető tartási költségek megtérítésében marasztaltatott el, Z. Dávidné által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, ezen vádlottra vonatkozólag megváltoztattatik és panaszlott a terhére rótt kihágás vádja és annak jogkövetkezményei alól tényálladék hiányában felmentetik, mert azon körülmény, hogy Cs. Jozefin a Z.-től — az iratok közt fekvő bejelentési iv tanusága szerint — bérelt hónapos szobában egy férfivel találtatott, a tiltott kéjelgés keresetképeni üzésének, illetve elősegítésének bebizonyítására ezen vádlott határozott tagadásával szemben minden más bizonyiték hiányában elegendő támpontot nem szolgáltat. Valamely cselédszerzőnek azon cselekménye, hogy foglalkozás nélküli nőszemélyeknek hosszabb időre szállást ad s ezek az ott tartózkodás ideje alatt szültek, kihágásnak nem minősíthető. Közerkölcsiségi és közrendészeti szempontból azonban ellene vizsgálat indítható. A m. kir. belügyminiszternek 1888. évi 2615. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az 1—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával N. G. cselédelhelyező intézet tulajdonosa, foglalkozás nélküli nőszemélyeknek szállásadás által elkövetett kihágás miatt 25 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 3 napi elzárásban marasztaltatott el és foglalkozás nélküli nőcselédeknek hosszabb időre való szállás adástól 50 frt büntetés terhe alatt eltiltatott, az Jelmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, egész terjedelmében megváltoztattatik és a vádlott a terhére rótt kihágás vádja és annak alapján reá szabott büntetés terhe alól felmentetik, nemkülönben a kihágási Ítéletekben foglalt hatósági tilalom hatályon kivül helyeztetik; mert vádlottnak azon cselekménye, hogy nőszemélyeknek, sem töridőre szállást adott s ezek az ott tartózkodás ideje alatt szültek hosszabb n. 13