Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 180 — történt bejelentése miatt az 1885. évi 1924. sz. kultuszminiszteri rendelet 13. §-a alapján 15 frt pénzbüntetésbemnemfizethetés esetében 2 napi elzárásban, továbbá az eljárási és a félmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán félülvizsgáltatván, az elsőfokú Ítélettel együtt megsemmisíttetik és panaszlott ellen a büntető eljárás az 1870. évi XL. t.-cz. 31. §-a értelmében elévülés okából beszüntettetik; mert a kbtk. 31. §-ában foglalt rendelkezésnél fogva kihágások miatt a büntető eljárás megindithatása — a mennyiben külön törvény ellenkezőt nem rendel — hat hó alatt elévül; miután pedig a szóban forgó kihágásra vonatkozólag a törvény az általános intézkedés alól kivételt nem állapit meg és elmarasztaltaknak L. nevü fia 1890. évi deez. 6-án született és igy az ezt követő 8 nap lejártával a születési eset bejelentésének elmulasztása folytán a kihágás befejeztetett, nevezett ellen a kihágás megindítása a vármegye alispánjának folyó évi február 28-án 19. kih. sz. alatt kelt jelentése szerint csak 1892. évi május hó 27-én, tehát majdnem másfél év után rendeltetvén el, vádlott ellen a büntető eljárást be kellett szüntetni. Ha a lakásbejelentés kötelezettségéről alkotott szabályrendelet az átutazókra ki nem terjed, akkor a városban megrendelések eszközlése végett megjelent idegen a bejelentés elmulasztása által kihágást nem követ el. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 6531. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint D. város rendőrkapitánya által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával K. D. férfiszabó, a 101/885. szám alatt alkotott szabályrendelet 1. §-ába ütköző azon kihágás miatt, hogy magát a rendőrségnél nem jelentette be, ugyanazon szabályrendelet 3. §-a alapján 10 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, megváltoztattatik s panaszlott K. D. a terhére rótt kihágás vádja és következményei alól felmentetik. Mert az elmarasztalás jogalapját képező szabályrendelet értelme szerint csak azon egyének tartoznak magukat a kápitányi hivatalnál bejelenteni, a kik a városba hosszabb tartózkodás vagy ottani letelepülés végett mennek, mig az átutazókra a szabályrendelet intézkedései ki nem terjednek. A városban megrendelések eszközlése végett megjelent panaszlott K. D. tehát az által, hogy a rendőrhatóságnál nem jelentkezett, az idézett szabályrendelet intézkedéseit meg nem szegvén, az ellene emelt vád és következményei alól felmentendő volt. A lakbejelentő czédula lakás hollétére vonatkozó rovatának valótlan kitöltése, nem a btkv 400. §-a alá eső vétséget, hanem az 1879. évi XXVIII. t.-czikkbe ütköző kihágást képez. A m. kir. Curia 1886. évi 4912. sz. határozata: Özvegy V. A. budapesti lakos magát és férjét, egy izben pedig S. L.-t oly házban lakóknak jelentette be, melyben a bejelentettek nem laktak, tehát a lakást hamisan jelentette be. Minthogy a rendőri bejelentési sorkönyvek nyilvános könyvek, s a hamis bejelentési lap folytán ezekbe hamis bejegyzés történt, a btk. 400. §-a alapján többen panaszt emeltek a budapesti kir.