Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 11 — nem az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a alapján, a mely a szülők és gyermekek közötti tartási kötelezettséget szabályozza, hanem a fennebb érintett tisztán magánjogi jellegű egyezmény értelmében bírálandó el. a melynek tehát a nevezett özvegy ellenében a kiskorú érdekéből érvényesítése nem gyámhatósági, hanem birói uton eszközölhető; tekintve, hogy a nevezett özvegy az emiitett egyezségnek kiskorú T. S.-ra nézve módositásaképen tett azon ajanlatot, hog}< a kiskorúnak évi 25 irtot fizet és nagykorúsága elértekor atyai örökrészét kiadja, a nevezett kiskorú részéről adandó visszteher engedélyezéséhez kötötte, a nevezett kiskorú gyámja L. I. nem fogadta el, a nevezett gyám által érintett egyezség módosítása fejében tett készpénzbeli követelést teljesíteni pedig az özvegy nem hajlandó; tekintve, hogy a gyámhatóság a fenn emiitett egyezséget a kiskorú nevében módosítani az érdekelt felek, u. ni. özv. T. J.-né és a kiskorú gyámja egyetértő megállapodása folytán ugyan jogosult, de ezen egyezséget gyámhatósága alatt nem álló özv. ellenében hozzájárulása nélkül rá nézve kötelezőleg kiskorú T. S. érdekéből megváltoztatni nem illetékes: mindezeknél fogva a felebbezett határozatoknak a néhai T. J. hagyatéka tárgyalásánál alkalmával létrejött egyezségnek módositásakép tett fentebbi rendelkezéseit feloldanom kellett. A fentebbiekből kifolyólag kellett megváltoztatnom a másodfokú határozat azon intézkedését, mely szerint kimondatott, hogy az ezen határozatban özv. T. J.-né ellen megállapított fizetési kötelezettség nem teljesítése esetén az árvaszék lesz köteles özv. T. J.-né elleni joglépéseket megtenni és kijelentem, hogy ezen kötelesség az 1887. évi XX. t.-cz. 87. §-a rendelkezéséhez képest a gyámnak feladata, ki az özvegy ellen meginditandó perben képviseltetése végett a t. ügyészt meghatalmazni jogosult. Ha különválva élő hitestársak között kiskorú gyermekeik tartása és melyik szülőnél elhelyezése iránt vita támid, a való tényállás kiderítése és a legközelebbi rokonok meghallgatása után ideiglenesen a gyámhatóság határoz. A m. kir. belügyminiszter 189í. évi 31,820. sz. határozata: P. F. és K. A. különválva élő hitestársak között a kiskorú gyermekeik tartása és melyik szülőnél leendő elhelyezésük iránt, a nevezett szülők között felmerült vitás ügyben, a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének másodfokon hozott határozatát P. F. j—i lakos felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam : Az idézett másodfokú határozatot, melylyel helybenhagyatott a vármegyei árvaszék határozatának felebbezett azon része, a mely szerint P. F. abbeli kérelmével, hogy a kiskorú gyermekei: P., J.. A. és T. az ő gondozása alá helyeztessenek és tartásdijuknak egy része édes anyjuk K. A. ellen megállapittassék, elutasit tátott és a nevezett a kiskorúaknak az édes anya részére leendő átadására és az átadás napjától kezdődőleg évenként 200 forint tartási és neveltetési költségeknek V* évi részletekben leendő megfizetésére végrehajtás terhe alatt köteleztetett, az idézett árvaszéki határozattal együtt feloldom és az árvaszéket utasítom, hogy a szóban forgó ügyben a legközelebbi rokonok meghallgatása és a való tényállásnak az 1877. évi XX. t.-cz. 278. §-ához képest leendő kiderítése után, uj érdemleges határozatot hozzon. Indokok: Az 1877. évi XX. t.-cz. 13. §-a harmadik bekezdése szerint a tartósan külön válva eló szülők kiskorú gyermekeinek tartása és melyik szülőnél leendő elhelyezése iránt a szülők között fölmerült vitás ügyben, a mennyiben arra nézve a szülők meg nem egyeztek, a való tényállás kiderítése és a legközelebbi roko-