Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 145 — postavevénynyel hitelesen beigazolta azt, hogy felebbezését a f. évi márczius hó 2-án kézbesített elsőfokú Ítélet ellen már a kézbesítést követő napon, azaz márczius hó 3-án, tehát a törvényileg előirt határidőn belül adta fel postára és hogy az mégis elkésetten érkezett be az illető hatósághoz, azért a nevezett fél jogi megrövidítést annyival kevésbé szenvedhetett, mivel a törvénynek intencziója is, a midőn a felebbezhetésre mindössze 48 órát ir elő, csakis odáig terjedhet, hogy a íélebbezés esetleges elkésése ne az illető egyén saját hibája folytán következzék be. Kihágási ügyekben hozott közbenszóló határozatok ellen felebbezésn ^k helye nincs s az ily határozatokban foglalt esetleges sérelmek ellen jogorvoslattal "csupán a véghatározat ellen beadott felebbezésben lehet élni. A kir. belügyminiszter 1887. évi 2056. sz. határozata: H. L. és M. G. vadászati kihágási ügye, melyben a vármegye alispánja másodfokú határozatával a kanizsai járás szolgabirája által hozott határozatának M. J.-re vonatkozó része helybenhagyatott, H. Cs. L.-ra vonatkozó része pedig feloldatott s nevezettet illetőleg a tárgyalás kiegészítése és uj elsőfokú határozat hozatala rendeltetett el: a másodfokban hozott ezen alispáni határozat H. L.-ra vonatkozó része ellen a homok-komáromi hegybizottmány által közbevetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: a most nevezett hegybizottmány felebbezése az eljárási szabályok 74. §-a alapján hivatalból visszautasittatik, mert közbenszóló határozatok ellen felebbezésnek helye nincs s az ilyen határozatokban foglalt esetleges sérelmek ellen jogorvoslattal csupán a véghatározat ellen beadott felebbezésben lehet élni. Miről a vármegye közönsége azon megjegyzéssel értesíttetik, hogy a másodfokú határozat ellen beadott s e helyen hivatalból visszautasított felebbezés az eljárási szabályok hivatkozott szakasza értelmében már az elsőfokú hatóság által lett volna visszautasítandó és hogy a kihágási ügyek érdemileg ítéletekkel, nem pedig határozatokkal döntendők el. Kihágási ügyekben a közvád képviseltetéséről gondoskodva nem lévén, a hozott Ítéletek ellen csak a vádlottaknak vagy sértetteknek van joguk felebbezéssel élni. A m. kir. belügyminiszternek 1893. évi 560. sz. határozata: A város tanácsának másodfokú Ítélete, mely szerint a rendőrkapitány által hozott ítélet megváltoztatásával B. Ignáczné bordélyháztulajdonos, üzletében éjjelenkint a vendégeknek szeszes ital kiszolgáltatása miatt az 1884. évi 1461/136. számú városi szabályrendelet 11. és 23. §-ai és az 1879. évi XL. t.-cz. 23. §-a 5-ik bekezdése alapján 3 napi "elzárásban és 30 írt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében még 2 napi elzárásban, továbbá az eljárási és rabtartási költségek fejében napi 17 krnyi összegnek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, törvényszerűség hiánya indokából megsemmisíttetik és az elsőfokú ítélet intézkedése, mely szerint panaszlott az ellene emelt kihágási vád és annak következményei alól felmentetett, hatályában érintetlenül fentartandónak mondatik ki; mert kihágási ügyekben a közvád képviseletéről gondoskodva nem lévén, az ilyen ügyekben hozott Ítéletek ellen csak a vádlottaknak vagy sértetteknek van joguk felebbezéssel élni, a most szóban forgó és hivatalból üldözendő rendőri kihágási ügyben pedig a város sér-