Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

10 bizottságot, hogy az idézett szakasz alapján hozott csak oly határozatok ter­jesztendők fel hivatalból ugyanezen szakasz utolsó bekezdése értelmében a felsőbb gyámhatósághoz, a melyekkel kiskorúak marasztaltatnak el tartásdíj fizetésében a szülők vagy nagyszülők javára. Az 1877. XX. t.-cz. 11. §-a utolsó bekezdésében foglalt azon rendelkezés ugyanis, mely szerint a tartás­dijt megállapitó határozat hivatalból terjesztendő fel, csak is a kiskorúakat tartásdíjban marasztaló határozatokra vonatkozik. Érintett rendelkezés czélja kétségtelenül az, hogy a felsőbb gyámhatóságnak alkalom adassék arra, hogy a kiskorúakat elmarasztaló határozatokat a kiskorúak érdekében hiva­talból felülvizsgálhassa és a kiskorúaknak netán igazságtalan anyagi meg­terheltetése esetén, a fenforgó körülmények teljes mérlegelésével határozatot hozhasson. A szülőket vagy nagyszülőket a kiskorúak javára kötelező hatá­rozatok hivatalból való felülvizsgálásának helye, de értelme sincs; mert a szülők vagy nagyszülők mint önképviseletre jogosított felek, gyámhatósági felügyelet alatt nem lévén, a sérelmesnek vélt határozatok ellen ugyanők felebbezéssel élhetnek. Az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a a mostoha gyermekekre nem vonatkozik. Kiskorú mostoha gyermekek tartása iránt létrejött egyezség nem gyámhatósági, hanem birói utón érvényesítendő. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 25,781. sz. határozata: Kiskorú T. S. elhelyezése és tartásdija megállapítása iránt folyamatba tett ügyben Cz. város árvaszékének és a közig, bizottság gyámügyi felebb­viteli küldöttségének határozatát özv. T. J.-né szül. Sz. Zs., ugy L. L., mint kk. T. S. gyámja részéről közbetett felebbezések folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az első fokú határozat nem felebbezett azon részét, mely szerint L. I. utasíttatott, hogy gyámoltja kiskorú T. 8. elhelye­zése iránt gyámi tisztéből kifolyólag gondoskodjék, érintetlenül hagyom. Ugyanazon elsőfokú határozatnak azon részét, mely szerint kiskorú T, S. tartásdija özv. T. J.-né ellenében évi 25 írtban állapíttatott meg és özv. T. J.-néra nézve azon általa tett ajánlat, hogy a nevezett kiskorúnak nagy­korúsága elértekor atyai örökrészét az özvegyi haszonélvezeti jog fentartásá nélkül kiadni fogja, feltétlenül kötelező erejűnek kimondatott, feloldom. Ugy feloldom a másodfokú határozat azon részét, mely kiskorú T. S. tartásdiját az elsőfokú határozat eziránti része megváltoztatásával évi 50 írtban álla­pította meg. A másodfokú határozat azon rendelkezését, mely szerint kimon­datott, hogy azon esetre, ha özv. T. J.-né az évi 50 frt tartásdijat a meg­állapított határidőkben le nem fizetné, L. I. gyám kérelmére az árvaszék kötelessége lesz özv. T. J.-né ellen a néhai T. J. hagyatéka tárgyalása alkal­mával kiskorú T. S. tartása iránt egyezségileg elvállalt kötelezettségnek peres uton érvényt szerezni, oda módosítom, hogy az 1877. évi XX. t.-cz. 87. §-a értelmében gyám L. I. feladata a nevezett özvegy ellenében kiskorú T. Sl tartása tekintetében elvállalt kötelezettség teljesítése iránti lépéseket hala­déktalannl megtennie. Indokok : Özv. T. J.-né néhai férje hagyatéka tárgya­lása alkalmával létesült, gyámhatóságilag jóváhagyott egyezségben arra kötelezte magát, hogy néhai férjének első és második házasságából szár­mazó kiskorú gyermekeit neveli, ruházza, gondozza és kiházasitásaikat esz­közli. Tekintve, hogy kiskorú T. S., a ki néhai T. J. első házasságából szár­mazott özv. T. J.-né szül. Sz. Zs.-nak mostoha fia és ezen viszonynál fogva a nevezett özvegynek ezen kiskorú irányában való tartási kötelezettsége

Next

/
Thumbnails
Contents