Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 135 — nak meg sem czáfolt, sőt részben a hivatott tanúja, Scher Márton esős., vallomása által támogatott azon védekezése, miszerint a gyakori erdei falopások és kártételek elkövetésének kipuhatolása és lehető tetten kapása végett ment a kérdéses alkalommal is fegyverrel az erdőbe és hogy panaszos feljelentését merő boszuérzetből s teljesen alaptalanul tette meg. A kihágás vádja alól felmentett fél az eljárási költségekben nem marasztalható el. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 5412. sz. határozata : A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az n—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával N. N. íöldmives, az ellene a haszonbérlő engedélye nélkül és tiltott időben való vadászás miatt emelt vád és következményei terhe alól felmentetett, ellenben 13 írt 50 kr. eljárási költség megfizetésében elmarasztaltatott, az elmarasztalt által bejelentett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, feloldatik és vádlott az eljárási költségek megfizetésének terhe alól is felmentetik, mert a terhére rótt kihágás vádja alól felmentetvén, annak jogkövetkezményei alól is fél volt mentendő. Valamely kihágást feljelentő egyén, ha feljelentése nem volt merőben alaptalan, az eljárási költségek megtérítésében el nem marasztalható. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 344. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az n—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet megváltoztatásával W. S. és R. M. döglött, illetve beteg birkának emberi élelemre való levágatása által elkövetett kihágás vádja és következményei alól felmentettek, mig panaszos K. P. J. 4 írt 30 kr eljárási költség megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, indokainál fogva oly módosítással hagyatik helyben, hogy K. P. J. községi biró a 4 frt 50 kr költség megfizetése alól felmentetik; mert ő csak kötelességét teljesítette, mikor a feljelentést tette és az nem is volt merőben alaptalan, miután azt K. V. és B. F. előadásai alapján tette, következőleg költségek megtérítésében elmarasztalható nem volt. Községi elöljárónak bár jóhiszemű, de alaptalan feljelentése fulytán felmerült költség megfizetésére nem a községi pénztár, hanem a feljelentő előljáró köteles, a ki azonban az őt félrevezető egyének ellen, a törvény rendes utján kártéritést kereshet. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 52,964. sz. határozata ^ J. B. állítólagos vadászati kihágása tárgyában tett jelentésére a következőket kívántam kijelenteni. A kérdéses kihágási ügyben hozott alispáni Ítéletnek azt a részét, a mely szerint P. község házi pénztára a felmerült 7 frt 20 kr tanuzási díj megtérítésére köteleztetett, egyáltalán nem tartom indokoltnak; mert bár az 1883. évi XX. t.-cz. 39. §-a a községi elöljáróknak az orvvadászat feljelentését kötelességükké teszi, abból egyáltalán nem következik még az, hogy a községi elöljárók által bár jóhiszemüleg, de eredménytelenül tett feljelentés folytán felmerült eljárási költségek a községi pénztárra volnának háríthatók, miután a községi biró a feljelentést nem a község