Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 122 rásban marasztaltatok el, s az elkobzott lőfegyvernek az 1887. évi VIIÍ. t.-cz. 2. §-ában meghatározott czélokra, — a 63,477/884. számú körrendelet szem előtt tartásával leendő értékesítése elrendeltetik. Az Ítéletet a fentiek szerint megváltoztatni s első sorban is P. J.-t az engedély nélkül való fegyvertartás miatt ellene emelt kihágás vádja és következményei alól felmenteni kellett, mert nevezett vádlott az 1885. évi május hó 16-án 89/884. kin. sz. a. kelt szolgabírói jogerős határozattal a fegyverbirhatástól a k. b. t. k. 61. §-ában megállapított büntetés terhe alatt eltiltatván, ő az elől idézett szabályrendelet rendelkezését ha megszegte, azzal egyidejűleg a k. b. t. k. 61. §-ában körülirt kihágást is elkövette, — a k. b. t. k. 12. §-ánál fogva a B. T. K. 95. §-a értelmében pedig, ha valamely cselekmény a büntető törvény több rendeletét sérti, ezek közül az alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetésnemet állapítja meg; jelen esetben a k. b. t. k. 61. §-a súlyosabb lévén, ez volt alkalmazandó. — Nevezett vádlottat, mint azt az első fokú Ítélet is tette, vadászati kihágásban is vétkesnek kellett nyilvánítani, mert a három felesketett erdőőr egybehangzóan vallja, hogy vádlottat az idegen vadászterületen töltött fegyverrel találták a feljelentésben kitett, az általános vadászati tilalomba eső időben. Büntetése mérvének megállapításánál tekintetbe volt veendő, hogy a jelen esetet megelőzőleg vadászati kihágás miatt, több mint három évvel ezelőtt büntettetett. Ha ugyanazon kihágási cselekmény folytán több tettes marasztaltatik pénzbüntetésben, a pénzbüntetés nem egyetemlegesen, hanem egyénenként szabandó ki. A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 1660. sz. határozata: A város tanácsának másodfokú ítélete, mely szerint a rendőrkapitány által hozott első fokú itélet helybenhagyásával 8. Hugó és K. Gusztáv építőmesternek szabálytalan építkezés miatt a belügyminisztérium által megerősített szabályrendelet 9. §-a alapján egyetemleges 50 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 3—3 napi elzárásban, továbbá eljárási és felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: indokaiból oly módosítással hagyatik helyben, hogy miután a törvény szerint egyetemleges pénzbünetés ki nem szabható, a nevezettek egyenkint 25 forint pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében egyenkint 3 napi elzárásban marasztaltatnak el. Kihágási ügyekben, a vádlottat s illetve panaszlottat a neki megitélt eskü levagy le nem tételétől függőleg, feltételesen marasztaló itélet nem hozható. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 342. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú ítélete, mely szerint a tenkei járás főszolgabirája által hozott elsőfokú feltételesen büntető itélet megváltoztatásával: 0. B. tenkei lakos, a G. P. panasza következtében, az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-a alapján ellene emelt kihágás vádja s következményei alól felmentetett, panaszos G. P. 2 frt orvosi látleleti és 1 frt tanudij megfizetésében marasztaltatott el, panaszos és vádlott felebbezése folytán felülvizsgáltatván : tekintettel arra, hogy az 1883. évi XX. t.-cz. 40. §-a értelmében a vadászati területre való felvigyázattal megbízott személyeknek hit alatt teendő vallomása teljes bizonyító erővel bir, míg annak ellenkezője be nem