Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 40 — személyükre nézve adván választói jogot, felszólaló nem alapithatja felvételi igényét azon körülményre, hogy hivatali előde a három utolsó képviselő választás alkalmával állásánál fogva a választók közé beírva volt; mert továbbá a törvény, midőn a birtokra alapitott választói jogot az illetőnek saját vagy a legközelebbi családtagokkal közös vagyonához köti, kizárja egyúttal azt, kogy egy testület, habár annak kellő mennyiségű adó alá eső birtoka van is, egyik vagy másik közege által választói jogot gyakorolhasson. 1) Államhivatalnokok tekintet nélkül eredetükre és az országban időzésök tartamára, már hivatalos állásukra kineveztetésök által honpolgárokká váltak. 2) Külföldi származású más egyének honpolgársága, mindaddig mig honositási törvény által a törvényhozás másképen nem intézkedik, — az 1870: XLII. t.-cz. 23. §-ának analógiájához képest állapítandó meg. 1875. évi 243. sz. határozat. A központi választmánynak felhivott számú és keletű határozata helybenhagyatik; mert a felszólalással megtámadott egyének közül azok, kik kir. államhivatalnoknak, tekintet nélkül eredetükre és az országban időzésök tártamára, már hivatalos állásukra kineveztetésök által honpolgárokká váltak; mert továbbá felebbező nem vonja kétségbe a neheztelt határozat azon állítását, hogy az általa felszólalással megtámadott többi egyén több mint öt év óta Pécsett lakik és adózik és nem igazolja azt, hogy ezen, ha szinte külhoni származású egyének egy más államnak még folyvást polgárai; mert végre ily helyzetű egyének mindaddig, mig honositási törvény által a törvényhozás másképen nem intézkedik, az 1870 : XLII. t.-cz. 23 §-ának hasonlatosságához képest honpolgárokul tekintendők. Az 1874: XXXIII. t.-cz. 36. §-ának azon rendelkezése, mely szerint, ha valaki a küldöttség előtt választói jogosultságának igazolása végett személyesen megjelen, meghallgatandó, — nem szolgálhat törvényszerű okul arra, hogy az Írásban előterjesztett kérelem mellőztessék. 1875. évi 255. sz. határozat. A fentebbi keletű és számú választmányi határozat nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik, — egyebekben pedig feloldatik s a központi választmány a felszólalás, érdemi elintézésére utasittatik; mert, hogy mi módon kell a v. t, 38. §. első bekezdésében emiitett kívánatnak kifejezést adni: azt a törvény különösen nem határozza meg, minek hiányában irányul volt elfogadandó azon általános jogelv: hogy a szó- és Írásbeli kötelező nyilatkozatok rendszerint egyenlő hatálylyal bírnak. Nem ellenkezik ezzel a felebbezett határozatban idézett v. t. 36. §-a, — miután az a választót az összeíró küldöttség előtt való megjelenésre s igazolásának szóval előadására csak jogosítja, de nem kötelezi. Ezekhez képest a kérdésbeni egyéneknek az újvidéki választókerületbe felvétele iránti kívánsága nem volt azon okból törvény szerül eg mellőzhető, mivel Írásban s nem személyes megjelenés mellett szóval terjesztetett elő. Mennyiben pedig azon Írásbeli nyilatkozat alaki szabálytalanságban szenvedett: kiigazítása a felszólalási eljárás közben érvényesen megtörténhetett