Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)
— 27 — emiitett és a T. megyei árvaszéknek a brünni városi kiküldött ker. birósághoz kelt átiratában kifejezést nyert azon feltevés, hogy a kiskorú W. A. Gy. az örökbefogadás által örökbefogadó szüleinek osztrák állampolgárságát elnyerné. Ennélfogva a jelen esetben az emiitett kiskorúnak az osztrák állam kötelékébe leendő felvétele, illetve a magyar állam kötelékéből való elbocsátása iránti tárgyalások lennének folyamatba teendők és keresztül viendők. Külföldön tartózkodó magyar állampolgár távollétében megszakítást idéz elő az, ha kiskorú fia magyar hatóság felhívása folytán az illetékes község javára sorozás elé lett állítva. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 61,930. sz. határozata: Az alispán jelentését, eredetileg k—i illetőségű kiskorú J. Á., illetve atyja J. Antal ausztriai marcheggi lakosok állampolgársági ügyét az 1879. évi L. t.-cz. 31. §-a értelmében leendő eldöntés végett hozzám felterjesztette. Minthogy a bemutatott iratokból kitűnik, hogy J. Antalnak János és Antal nevü fiai 1883-ban, illetve 1886-ban habár Ausztriában, de magyar hatóság felhívására és az illető belföldi község javára feleltek meg hadkötelezettségüknek, a mi pedig, tekintettel akkor még kiskorú voltukra, csakis atyjuk belföldi honossági joga czimén történhetett, ezen körülmény J. Antal távollétében megszakítást idézett elő s ugyanő jelenleg is magyar állampolgár. Erről a felterjesztett ügyiratok visszazárása mellett azzal a felhívással értesítem, hogy ezen kijelentésemről felfolyamodó J. Antalt tudósítsa. Ezen alkalommal megjegyezni kívánom, hogy miután a magyar állampolgárság megszerzése és elvesztése felett az 1879. évi L. t.-cz. értelmében a belügyminiszter határoz, hason ügyek a járási főszolgabíró elbírálása alá nem tartoznak, hanem elhatározás végett mindenkor ide terjesztendők fel. Tényleges katonai szolgálatban álló vagy katonai nyugdíjban részesülő egyénnek a magyar korona országai területének határain kivül való tartózkodása nem tekinthető a közös hadügyminiszter megbízása nélküli tartózkodásnak; ily egyének tehát magyar állampolgárságukat, távollét által, az 1879. évi L. t.-cz. 31. §-a értelmében el nem veszthetik. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 69,113. sz. határozata: S. J. állampolgársága és községi illetősége ügyében kelt alispáni jelentéssel felterjesztett tárgyiratokat azon kijelentéssel küldöm vissza a vmegye közönségének, hogy a cs—i születésű nevezett nyugalmazott cs. és kir. őrnagy eredeti magyar állampolgársága kétségbe nem vonatott, de ha kétségbe vonatnék is, nevezett egyén az 1879. évi L. t.-cz. 19. §-ának 1. pontja értelmében magyar állampolgárnak tekintendő. A mi pedig az alispáni jelentésben felhozott azon érvet illeti, mintha 8. J. 1878. év óta Bécsben való állandó tartózkodása folytán az 1879. évi L. t.-cz. 31. és 48. §§-ai értelmében a magyar állampolgárságot távollét által elvesztette volna, ezen felfogás meg nem állhat, mert eltekintve attól, hogy nevezett egyén a bemutatott katonai törzskönyvi kivonat szerint 1881. évi február 1-éig, addig tudniillik, mig állandó nyugalomba helyeztetett, tényleges szolgálatban állott s ekként a 10 évi távolléti határidő rá nézve csak 1891. évi február 1-ső napján járna le, az illető nyugdíjazottnak Ausztriában való tartózkodása, a közös hadügyminiszter megbízása nélkülinek nem tekinthető.