Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

- 28 — Az izlam hitre való áttérés által, mely a török birodalomban a török állampolgárság megszerzésével kapcsolatos, a magyar állampolgárság elveszitettnek nem tekinthető. I. A m. kir. igazságügyi miniszternek 1879. évi 506. sz. átirata a m. kir. belügyminiszterhez: Becses átiratával méltóztatott a közös külügyminiszter urnák az izlam hitre áttért magyar honosoknak állampolgársága tárgyában kelt ujabb átiratát nekem oly felhívással megküldeni, hogy a fenforgó kérdésre vonatkozó véleményemet közöljem. E nagybecsű megkeresvény folytán tiszteletteljesen értesitem, hogy azon körülmény, mely szerint az ottomán hatóságok az izlamra áttért külföldieket török alattvalóknak tekintik, nem birhat befolyással a magyar hatóság által ezen kérdést illetőleg elfoglalt álláspontra s nem változtathatja abbeli nézetét, hogy a vallásváltoztatás magában véve az állampolgárságra befolyással nem bir, s hogy különösen a magyar honos az izlam hitre való áttérés által a magyar állam kötelékéből kilépettnek nem tekinthető. E nézetben van Püttlingen Vesque «Handbuch des in OesterreichUngarn geltenden internationalen Privatrechtes» (2 kiadás, Bécs, 1878. 114., 115. lap) czimü munkájában is egyedül azt emiitvén fel, hogy a monarchiának az Izlamra áttért alattvalói a passarovitzi békekötés XVI. §-a szerint ki nem adatnak, mi a török birodalomnak nálunk a keresztény vallásra tért mohamedán alattvalóira nézve is irányadó elvül szolgál. E szempontból kiindulva, nincs ugyan észrevételem az ellen, hogy a külügyminiszter ur az osztrák cs. kir. belügyminisztérium kivánsága folytán a konstantinápolyi nagykövetség utján authenticus tudomást szerezzen a török hatóságok ez időszerinti nézetéről és egyes concrét esetekben követett eljárásairól, de legyen bár az e czélból folytatandó tárgyalások eredménye az, hogy a török hatóságok a korábbi időben táplált nézeteihez ez idő szerint is ragaszkodnak az osztrák cs. kir. belügyminisztérium által ajánlott azon rendszabály foganatba vételét, hogy az izlam hitre áttért magyar vagy osztrák honosok conzuli védelemben ne részesitessenek, részemről nem pártolhatom, mert a consulságok ily eljárásából az volna következtethető, hogy a magyar hatóság az izlamra áttért magyar honost a magyar állampolgári kötelékből kilépettnek, jurisdictióját az izlamra áttért irányában megszűntnek tekinti. Nem vélem az izlamra áttért magyar honostól a consuli védelmet megvonandónak azon okból sem, mert ha a Leventéban tartózkodó magyar honos a magyar állampolgári kötelékből kilépni kiván, az elbocsátásért a gyakorlatban fennálló szabályok, jelesen az 1857. évi deczember hó 2-án kelt cs. kir. rendelet 38. §-a értelmében, az illető consulsághoz folyamodhatik s folyamodni tartozik, kik pedig elbocsátási engedélyt nem nyertek, a magyar hatóságok által az elől hivatkozott átiratomban idézett törvények értelmében magyar honosoknak tartandók. II. A m. kir. belügyminiszternek a m. kir. igazságügyminiszterhez 1880. évi 25,363. sz. alatt intézett átirata: Becses átirata folytán van szerencsém magyar honpolgároknak az izlam hitre való áttérése tárgyában a császári és királyi közös külügyminisztériumhoz intézett átiratomat, az ebben többször idézett átirattal együtt mindkettőt hiteles másolatban közölni. Amint az első helyen emiitett átiratomból látni méltóztatik, azon kérdést illetőleg: vájjon a izlam hitre való áttérés nem