Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 26 — tehát külföldi is szerezhet és az ezen birtokra kivetett adónak megfizetése a tulajdonos állampolgárságára nincs semmi befolyással. Erről (a polgármestert) azzal a megjegyzéssel értesitem, hogy J. E. a fenti kijelentésemről a hamburgi cs. és kir. követség utján tudósittatott. Végül felhívom, hogy J. E. magyar állampolgárságának távollét által történt elvesztését a folyó évi elbocsátási jegyzékbe annak megemlítésével vezettesse be, hogy az államnolgárság elvesztése 1890. évi január 9-étől fogva számítandó. Külföldön tartózkodó magyar állampolgár távollétének folytonosságában a hadmentességi dij lerovása megszakítást idéz elő. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 92,429. sz. határozata: P. sz. kir. város tanácsának jelentése kapcsán, melyben J. F. bécsi lakos illetőségi bizonyítvány iránti kérelme alkalmából kérdés tétetett az iránt, vájjon a hadmentességi dij befizetése tekinthető-e olyan ténynek, mely a 10 évi távollét folytonosságát megszakítja ? a felterjesztett iratok visszazárása mellett értesitem (a polgármestert), hogy bár az adófizetés ténye egymagában a honossági kérdésben ilyen jogfentartó erővel bírónak kifejezetten elismerve nincs, de a hadmentességi dij lerovásából, mint oly tartozás kiegyenlítéséből, mely egyenesen az állampolgári kötelék fenforgására vall, az állampolgárság fentartására irányuló szándék határozottan következtethető. Ezen adónemnek benső összefüggését az állampolgári minőséggel igazolja azon további körülmény, hogy kétes illetőségű gyanánt sorozó bizottság elé állított s alkalmatlannak talált egyén hadmentességi diját, ha az illető honossága eldöntetik, mindig azon állam veszi saját kincstára javára követelésbe, melynek kötelékébe tartozónak utólag kijelentetik. A jelen konkrét esetben annál kevésbbé támadhat kétség a megszakító körülmény fenforgása iránt, mivel J. F. a város tanácsa által kiállított «fizetési meghagyás»-ok mindegyikén mint «p—i illetőségű hadmentességi díjköteles» szólittatik fel a dij lefizetésére. A magyar állampolgárság külföldi állampolgár részéről való örökbefogadás által el nem veszthető. A m. kir. belügyminiszter 1884. évi 47,195. sz. átirata az osztr. cs. kir belügyminiszterhez: A folyó évi augusztus 5-én 12,124. sz. alatt kelt nagybecsű átiratával méltóztatott czimed a T. megye P. községi illetőségű kiskorú W. A. Gy.-nek H. A. és D. brünni házastársak részéről történt örökbefogadására vonatkozó iratokat azon intézkedéshez való hozzájárulásom végett áttenni, hogy a gyámhatósági teendők és az örökbefogadási tárgyalás keresztülvitele a T. megyei árvaszékről a brünni városi kiküldött kerületi bíróságra ruháztassék át, a mely esetben nagyméltóságod megjegyzése szerint a szándékba vett intézkedés, kiskorú W. Gy.-nek a magyar állam kötelékéből való elbocsátását eredményezné. Ezen átiratra tisztelettel válaszolom, hogy miután a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. t.-cz. 20. §-a azon eseteket, a melyekben a magyar állampolgárság elvesztetik, taxatíve sorolja elő és igy valamely magyar állampolgárnak osztrák állampolgár részéről való örökbefogadása a magyar állampolgárság elvesztését maga után nem vonja, meg nem állhat a fent említett tisztelt átiratban