Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 25 — nyában az 1886. évi XXII. t.-cz. 16. §. b) pontja alapján a születés czimén, kózházi ápolt János nevü kiskorú fiát pedig ugyanazon szakasz végbekezdése értelmében atyja után D. községi illetőségűnek ezennel kimondom s felhivom a vármegye közönségét, hogy a mult évi itteni rendelettel leküldött összes iratokat, D. község által kiállitandó szabályszerű illetőségű bizonylattal ide mielőbb terjeszsze fel. A kiskorúak magyar honosságukat távollétük által nem vesztik el, mert a távollét rájuk nézve csak nagykorúságuktól kezdődhetik. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 13,459. sz. határozata: Kiskorú H. Sándor és János honossága ügyében értesitem a polgármestert, hogy nevezett kiskorúak eredeti magyar honossága az iratok szerint kétségtelen ; azt távollét által nem vesztették el, mert a távollét reájok nézve csak nagykorúságuktól kezdve folyhat: Nem változtat ez idő szerinti magyar állampolgárságukon azon körülmény mit sem, hogy 1878-ban, tehát a Szerbia és Magyarország között a honossági viszonyok szabályozása iránt létrejött és az 1882. évi XXX. t.-czikkbe beiktatott megállapodás előtt atyjuk H. Albert a szerb törvények védelme alá helyeztetett. Az. ki külföldön a magyar állampolgárság elvesztésére nézve az 1879. L. t.-cz. 31. §-ában megállapított 10 évi időközön tul terjedő időn át belföldi igazolványnyal illetőleg vándorkönywel ellátva tartózkodott, magyar állampolgári jogát el nem veszti. A m. kir. belügyminiszter 1883. évi 18,469. sz. határozata: Klein Neusidlben 1862-ben született s jelenleg is ottani tartózkodásu S. Albert hadkötelesnek atyja S. Mátyás kétségbevonhatlanul magyar állampolgár volt és daczára annak, hogy hosszú időkön át elhalálozásáig külföldön tartózkodott, miután belföldi igazolványnyal, illetőleg vándorkönywel el volt látva, mely időről-időre meghosszabbíttatott, magyar állampolgárságát el nem vesztette s mint ilyennek valamely magyarországi községben illetőséggel kellett birnía. Adófizetés a távollevő magyar állampolgár távollétének folytonosságát meg nem szakitja. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 7685. sz. határozata: Az 1849. évben született s útlevelet kérő J. E. hamburgi lakos kereskedő állampolgársága iránt megejtett tárgyalás során kitűnt, hogy nevezett egyén a magyar korona területének határain kivül megszakítás nélkül 10 évig tartózkodik s ezen idő alatt sem magyar állampolgárságának fentartását be nem jelentette, sem távollétének folytonosságát az 1879. évi L. t.-cz. 31. §-ának 3. bekezdésében előirt módozatok valamelyike által meg nem szakította. A mi pedig azon körülményt illeti, hogy J. E. a városi 227 összeirási szám alatt foglalt ház 1/9-ed részének tulajdonosa és mint ilyen az egész házra 1890. évre kivetett 199 írt 33 krnyi adónak Vo-edével azaz 22 írt 14 krnyi adóval van megróva, a nevezett egyén távolléte folytonosságában megszakítást nem idézhetett elő, mivel az országban birtokot bárki,