Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 21 — egyéneket különböztet meg, a kik rendelkezési képességei birnak, és azután olyanokat, kik atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt állanak. A férjhez ment nő ez utóbbiak közé, ha csak gondnokság alá nem helyezte­tett, nem sorozható, a miért a férjhez ment nőt önjogunak, rendelkezési ké­pességgel birónak kell tekinteni. V. B.-né ezek szerint, miután az 1879: L. t.-cz. 24. §-ának 1., 2. és 3. pontjaiban megszabott kellékeket kimutatta, a magyar állam kötelékéből elbocsátandó. A jogosan és helyesen megállapított izraelita hitközségi adóhátralékok a magyar állam kötelékéből való elbocsátásnál az illető hátralékosok által előzetesen befizeten­dők; ennek megtörténte nélkül az elbocsátási okirat ki nem állitható. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 2320. sz. határozata : Azon ügyiratokat, melyeket az alispán hozzám felterjesztett s melyek N.-M. községi illetőségű L. D. bécsi lakosnak az állam kötelékéből való elbocsátását s ezzel kapcsolatosan izraelita hitközségi adóhátralékának befi­zetési kötelezettségét tárgyazzák, a vallás- és közoktatásügyi, továbbá a pénzügyminiszter urakkal — fenforgó nézetük nyilvánitása végett — közöl­vén, a nevezett miniszter urak kijelentései alapján a jelen ügyben a követ­kezőket rendelem: Az alapítványok és egyéb vagyonok nélkül való zsidó hitközségek künlevő s intézményeik fentartására szolgáló járulékok behaj­tása körül az állam részéről hatályos jogi védelemben részesitendők és igy kivánatos, hogy a kivándorolni óhajtó hátralékosok arra köteleztessenek, miszerint a kivándorlási engedély kiállítása előtt jogosan és helyesen meg­állapított izraelita hitközségi adóhátralékaikat fizessék le. Ennélfogva az ügyiratok visszazárása mellett felhívom (az alispánt), hogy a n.-m.-i izrae­lita hitközséget a L. D. elleni követelésének pontos és a vonatkozó jegyző­könyvekkel támogatott felszámítására, íolyamodó L. D.-t pedig a felszámítás iránti nyilatkozattételre utasítsa, melynek megtörténte után az ügyiratokat fenti módon kiegészítve hozzám ujabban terjeszsze fel. Kiskorú árvagyermekekre, kiknek törvényes atyja, elhalálozása idejében magyar állampolgárságát távollét által még el nem vesztette, az 1879: L. t.-cz. 31. §-ában foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók, hanem a távollét reájuk nézve csak nagy­korúságuk beálltától fogva számitandó. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 10,804. sz. határozata: S. Jozefa honossági és községi illetősége ügyében a következőket jelentem ki. A nevezett Skoth J. magyar állampolgárnak tekintendő, mert atyjának az 1828-ban Gy. városban született Schoth Istvánnak eredeti magyar honossága Gy. város polgármesterének Bécs város tanácsához intézett átiratában is elismertetett, a melylyel ellenkezőleg későbbi átiratában foglalt alaptalan tagadások figyelembe nem vehetők; tekintettel továbbá arra, hogy nevezett egyén a gy—i járás szolgabírói hivatala részéről 1860. évi január 20-án mint magyar honos vándorkönyvet s ennek alapján Bécs város tanácsa által 1860. évi márczius 24-én házassági engedélyt nyert, valamint arra is, hogy a hatvanas években az osztrák honosság már csak a magyar alattvalói kö­telékből való elbocsátás mellett volt megszerezhető, a mi pedig jelen esetben nem történt, ugyan ő 1873. évi márczius 25-én Hernalsbau történt elhalá­lozása idejében magyar állampolgársággal birt s ezen minőségét 1864-ben

Next

/
Thumbnails
Contents