Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 20 azok az atyával együtt kiköltöznek. R.-nek emiitett két fia a 22. §. alá esik, azért elbocsátásuk nem azonos szempontból bírálandó, mint atyjuk elbocsátása. Az állampolgársági törvény 26. §-ának azon végszavából, ha ezek az atyával együtt kiköltöznek, világosan az következik, hogy a gyermekek, a kik nem költöznek ki az atyával, a magyar honosságot megtartják. Állampolgársági törvényünk alapelve, hogy a kötelékből való elbocsátás után a tényleges kiköltözésnek be kell következni, mivel különben az elbocsátás hatályát veszíti. Részemről ennél fogva R. azon kérelmét teljesíthetőnek tartom, hogy 1864-ben született Iván és 1866-ban született Miklós fia továbbra is a magyar állam kötelékében maradjanak. Lelenczápolási költségtartozás nyilvános közteher jellegével nem bir s ez okból a magyar állam kötelékéből való elbocsátás akadályát nem képezheti. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 90,836. sz. határozata: N. községi illetőségű M. T. bécsi lakos kivándorlási kérelme tárgyában kelt jelentésére kijelentem, hogy a jelen ügyben akadálynak jelzett lelenczápolási költségek tartozása valósággal akadályul nem szolgálhat, mivel az nyilvános köztehernek (állami, községi adónak) jellegével nem bir, hanem magánjellegű tartozást képez. Ennélfogva felhívom, hogy az iratokat az 1879. évi L. t.-cz. 24. §-a illetve az 584/1880. számú végrehajtási rendelet vonatkozó szakaszai értelmében kiegészítve hozzám, terjeszsze vissza. A férjhez ment nő mint önjogu s rendelkezési képességgel biró személy az állam kötelékéből, esetleg férje nélkül is, elbocsátható. A m. kir. igazságügyminiszternek a m. kir. belügyminiszterhez intézett 1889. évi 11,531. sz. átirata: Az állam kötelékéből való elbocsátást, az 1879 : L. t.-cz. 24. §-a szerint csak a fennálló védkötelezettség okából lehet megtagadnia annak, a ki az ugyanazon §. 1—3. pontjaiban foglalt kellékeket kimutatja. A házassági köteléket az idézett törvény, mely az elbocsáthatás tekintetében férfi és nő között különbséget nem tesz, egy szóval sem állítja fel akadályul az elbocsátásra, ezt nem feltételezi a házastársak kölcsönös beleegyezésétől, és azt nem tekinti feladatának, hogy a házastársak együtt élését az elbocsátás esetleges megtagadása által biztosítsa, a mi különben soha semmi módon sem biztositható sikeresen. Sőt az 1879: L. t.-cz. megengedi azt az esetet is, hogy a házastársak csak egyike költözik ki. Ugy rendelkezik ugyanis a 26. §-ban, hogy az elbocsátás csak akkor terjed ki az elbocsátott férfi nejére, ha ez férjével együtt költözik ki. És ebből következik az is, hogy a házastársaknak lehet különböző állampolgárságuk. Az tehát, hogy a férje által elhagyott V. B.-né és ismeretlen tartózkodási! férje közt a házassági kapocs törvény szerint még fennáll, akadályt az elbocsátásra, mely a házassági köteléket különben sem oldhatja fel, nem képezhet. Azon kérdést illetőleg, vájjon V. B.-né a 24. §-nak követelményéhez képest rendelkezési képességgel bir-e, igenlőleg kell válaszolnom, mert e nő férjhez menetele által teljeskoruvá válván, rendelkezési képességgel bir, egészen függetlenül attól, hogy férjének tartózkodási helye ismeretlen-e vagy ismeretes. Hogy a törvény a férjhez ment nőket önjoguaknak, rendelkezési képességgel biroknak tekinti, kitetszik a 24. §-nak 1. pontjából is. Ezen pont először oly