Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 16 — szágban benn született gyermekei, csupán születésüknél fogva az állampolgárságot itt meg nem nyerik, báró P. K.-t, kire nézve Zámoly község meghallgatott elöljárói csak annyit tudnak, hogy községükben született és növekedett, hol atyja mint katona állomásozott, azon esetre, ha különben magyar honpolgársággal birt szülőktől való származását, vagy honosittatását igazolni nem tudná, magyar állampolgárnak tekinteni nem lehet. Oly külföldi születésű magyar állampolgárok, kik magyar honosságukat nem honositás, hanem közvetlenül az 1879. évi L. t. cz. életbelépte előtt 5 évi itt tartózkodásuk által szerezték meg, idegen állampolgári jogukat fenn nem tarthatják. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 38,460. sz. határozata: A közlemények visszazárása mellett értesítem alispán urat, hogy az 1854-ben, morvaországi P. községben született T. T., jelenleg b—i lakos az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-ának második bekezdése értelmében a magyar állam kötelékébe tartozik. Ezen kijelentésem hatálya nevezett nejére, az 1858-ban született L. J. J. is kiterjed. Elől nevezett abbeli másodízben benyújtott kérelme, mely szerint ő a magyar állampolgárság elnyerése iránt benyújtott kérelmétől eláll s osztrák állampolgári jogát továbbra is fentartani kivánja, az idézett törvényszakasz határozott és imperativ jellegű rendelkezésével szemben figyelembe nem vehető; mert az 1879. évi L. t.-czikk 48. §-ának második bekezdése értelmében történt honosságszerzés épp abban különbözik a törvény 8. §-ában körvonalozott honosítástól, hogy az első esetben az érdekelt egyén kérelmétől függetlenül — a honpolgári jog nem adományoztatik, hanem — megállapíttatik az 1^80. évi január hó 8-ával tén}deg megszerzett magyar honosság; s ezen honosság-megállapítás indokaként szerepelhet, akár a jogszerző kérelme mint jelen esetben, akár hatósági megkeresés, akár egyéb érdekélt fél vagy község kezdeményezése. Ennélfogva a jelen esetben, minthogy az idézett törvényszakasz által előirt feltételek fenforognak, a f. évi február 5-én 8887. sz. a. a morvaországi cs. kir. helytartósághoz intézett itteni átiratban hivatalosan elismertetett, hogy T. T. és családja már «1880. évi január 8-án a magyar állampolgárságnak tényleg birtokába lépett» s ezen kijelentés módosítására indokot fenforogni a fentieken felül azért sem látok, mert a vezetésem alatt álló minisztérium által 1881. évben adott névmagyarositási engedély is különben törvényes alapját vesztené. Az 1879. évi L. t.-czikk 48. §-ának alkalmazása esetén, a községi kötelékbe való felvétel szintén csak a magyar állampolgárság elismerését kimondó belügyminiszteri határozat meghozatala után eszközölhető. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 19,568. sz. határozata: Bajorország Tuszgönheim községében 1842-ik évben született és a város részéről a magyar állampolgárság megszerzése esetén a városi kötelékbe leendő felvétel iránt biztosított H. Jakab ottani lakos terménj^kereskedőt, tekintettel arra, hogy az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-ában előirt követelményeknek megfelelt s idegen állampolgárságát annak idején fenn nem tartotta, a fenti törvényszakasz alapján kérelméhez képest magyar állampolgárnak ismerem el és jelentem ki. H. Jakab magyar állampolgárságának ezen megállapítása az idézett törvény 7. §-a értelmében nejére született E. Idára, továbbá az 1875-ben született Júlia, az 1877-ben született Magdolna