Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 17 — és az 1879-ben született Albert Viktor nevü kiskorú gyermekeire is kiterjed. Erről a város közönségét a tanácsi jelentés csatolmányainak visszazárása mellett azzal a felhivással értesitem, hogy jelen elhatározásomról folyamodót tudósitsa. Végül a felterjesztésében foglaltakra nézve kijelentem, hogy miután a magyar állampolgárság kimondása az 1879. évi L. t.-cz. értelmében a belügyminiszter hatáskörébe tartozik, olyan esetben, ha valamely egyén a fenti törvény 48. §-a alapján magyar állampolgárnak tekintendő, azon község, mely az illető egyént a község kötelékébe felvenni hajlandó, a belügyminiszternek a magyar állampolgárság elismerését kimondó határozata előtt a községi kötelékbe való felvételre nézve szintén csak biztosítást adhat, a végleges felvételt azonban csak az állampolgárság itteni kimondása után eszközölheti. Svájczi honosságú magyarországi lakosok, ha az 1879. L. t.-cz. 48. §-a érteiméhen, külföldi állampolgárságukat szabályszerű módon fenn nem tartották, magyar állampolgároknak tekintendők, mert a svájczi köztársasággal 1876-ban kötött államszerződés a Magyarországon letelepedett svájcziakat e részben fel nem mentette. A m. kir. belügyminiszternek, a m. kir. honvédelmi miniszterhez 1886. évi 14,094. sz. átirata : G. Jeremiás és védköteles Adolf nevü fiának községi illetőségére vonatkozó átirat kapcsán van szerencsém tisztelettel értesiteni, miszerint az 1850 óta Magyarországban letelepedett G. Jeremiás, minthogy svájczi állampolgárságát annak idejében fenn nem tartotta, mely bejelentés kötelezettsége alól őt a svájczi köztársasággal 1876-ban kötött és a Magyarországon letelepedett svájcziak részére külön kedvezményeket biztosító államszerződés fel nem mentette volt, a szabolcsmegyei alispán által indokoltan hozott, de általa felebbezéssel meg sem támadott határozattal kiskorú védköteles fiával együtt magyar honosságú és nyíregyházai illetőségűnek állapíttatott meg. Osztrák állami származású egyének, ha az 1860. évtől számitva bevándoroltak az országba, csak ugy jelentethetnek ki az 1879 : L. t.-cz. 48 §. értelmében magyar állampolgárokká, ha az osztrák állam kötelékéből megelőzőleg elbocsáttattak ; de ha a bevándorlás az ötvenes években vagy ezeket megelőzőleg történt, akkor a magyar állampolgárság kijelentése csak bizonyos körülmények közt szükséges. A m. kir. belügyminiszternek a m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez intézett 1884. évi 6988. számú átirata : Miután az 1879: L. t.-cz. 47. §-ában foglalt kijelentés szerint ezen törvény alól kivételnek van helye azon államok irányában, a melyekkel e tárgyban szerződések köttettek, a mennyiben az ilyen szerződések a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tertalmaznak, ilyen megállapodás pedig a monarchia két államának kormányai közt a honossági ügyekre nézve, 1870. évben létrejött, az idézett törvén}' 48. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezések az ausztriai állam tartományaiból származó magyarországi lakosokra feltétlenül nem alkalmazhatók, és igy azokra nézve, a kik magukat a törvény 48. §-a értelmében magy. állampolgároknak tekintik, amennyiben eredetileg osztrák állami illetőségű egyének, az illető cs. kir. hatóságnak az iránti nyilatkozata, hogy az osztrák állam kötelékéből elbocsáttatnak, megbivántatik, a mint az számos esetben, hol a m. kir. erdészeti szolgálatba lépett osztrákok jövőjüket 2