Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

A közbirtokossági gyűlésen hozott határozatok felülvizsgálatára a törvényhatósági közgyűlés még akkor sem illetékes, ha a birtokosság közgyűlése megállapodásait törvényhatósági közgyűlés felülvizsgálata alá bocsátaná. A m. kir. belügyminiszter 18ü0. évi 35,807. sz. határozata: A vármegye törvényhatósági bizottságának azon határozatát, melylyel a d—i közbirtokosságnak a tenyészbikák részére egy kaszálónak a közlegelőből való kihasitása iránt hozott határozata helybenhagyatik, F. M. d—i lakos íélebbezése folytán a földmivelési és igazságügyi miniszter urak véleményének meghallgatása után felülvizsgálván, miután a közbirtokosságok magánügyeinek másodfokú elintézésére az 1886. évi XXI. t.-cz. rendelkezései a th. bizottságot nem jogositják fel és miután az idézett törvényczikk 47. §-ában korlátozott hatáskörét, a közbirtokossági tagoknak olyatén megállapodása, hogy a közbirtokossági közgyűlés határozatai ellen közbevetett felebbezéseket másodfokban a törvényhatóság bizottsága, utolsó fokban a kir. belügyminiszter intézze el érdemlegesen, nem terjesztheti ki. ennélfogva azt mint illetéktelent, megsemmisitem. A kegyúri tartozások alapja, mérve és terjedelme fölött határozni illetőleg kegyúri viszonyt és ebből folyó kötelezettségeket megállapítani a vármegye közönsége nem jogosult, ily jogi kérdések tárgyalása hatásköréhez nem tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 69,430. sz. határozata : A vármegye törvényhatósági bizottsága által hozott közgyűlési határozatnak azon részét, melyben K. sz. kir. város egy előterjesztése alkalmából kimondatott, hogy a város belterületén létező minden róm. kath. templomi, plébániai és iskolafentartási költségeket feltétlenül a házipénztár tartozik viselni, a határozatnak ezen része ellen a már nevezett város közönsége részéről beadott felfolyamodvány folytán felülvizsgálván, azt illetékességi szempontból ezennel megsemmisitem. Mert a kegyúri tartozások alapja, mérve és terjedelme felett határozni, illetőleg kegyúri viszonyt és ebből folyó' kötelezettségeket megállapítani a vármegye közönsége egyáltalán nem jogosult s ily irányú jogi kérdések tárgyalása és eldöntése hatásköréhez nem tartozik. Legkevésbé lehet pedig ennek helye költségvetés tárgyalása alkalmával, miután annak egyedüli feladatát csakis a tényleg létező közszükségletek mérvének és fedezeti módjuknak megállapítása képezheti. Az 1886. évi XXI. t.-cz. 47. §-ának l) pontjában foglalt azon rendelkezés, hogy a törvényhatóság kezelése és felügyelete alá tartozó pénztárak megvizsgáltatása a közgyűlés hatáskörébe utaltatik, még azon esetben is foganatositandó, ha a számonkérőszék, melyben a törvényhatóság két tagja által van képviselve, a pénztárak szabályszerű rovancsolását eszközli. Ezen rendelkezés végrehajtása alól a pénztáraknak az alispán által havonkint eszközölt váratlan megvizsgálása sem menti fel a törvényhatóságot. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 78,9<>l. sz. határozata: A főispán azon jelentése folytán, melyben tudatja, hogy a kormányzatára bizott vármegye törvényhatósági bizottsága határozatával kimondta, hogy a vármegyei pénztárak külön bizottság által való megvizsgáltatásának szüksége ez idő szerint nem forog fenn, a következőkről értesítem: A törvényhatósági bizottság előbb idézett határozatának indokolásában felhozott azon érvek, hogy a számonkérő-szék. melyben a törvényhatósági bizottság