Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)
— 13 — kieszközöltessék. Ezek előrebocsátása után kijelentem, hogy az 1885. év ápril havában munkakönyvért jelentkezett. D. József, eltekintve attól hogy H. József név alatt J 869-ben születési helye, Stockerau város javára állíttatott sorozás elé, magyar honosnak és budapesti illetőségűnek azért nem tekinthető, mert apja habár az ötvenes évek elején költözködött be, miután íélbeszakitatlan négy évi községi adófizetés mellett az itteni községi illetőségbe hallgatag csak a hetvenes évek vége felé lépett, magyar honosságát csak fiának nagykorúsága után nyert ó-budai lakosnak volt tekintendő. A munkakönyvért folyamodó tehát, ki eredetileg apja után nem volt magyar honos és nagykorúsága óta önállóan rendes honositás nélkül a mag}'ar állampolgárságot már el nem nyerhette, 1885-ben és jelenleg is magyar honosnak s belföldi községi illetőségűnek el nem ismerhető. Az 1850. év táján Magyarországba" beköltözködött német állampolgár, a ki egy magyarhoni község felvételi nyilatkozata alapján az akkori cs. kir. belügyminisztérium által az osztrák állampolgársággal felrubázva lett, magyar állampolgárnak nem tekinthető, s miután a jelenlegi cs. kir. belügyminisztérium nyilatkozata szerint osztrák állampolgárnak az 1867-ki osztrák alaptörvények értelmében szintén el nem ismerhető, külföldi állampolgárságát az 1879. évi L. t.-cz. 48. § ához képest pedig fentartotta, külföldinek tekintendő s hadköteles fia a belföldi hadkötelesek sorából törlendő. A m. kir. belügyminiszternek a m. kir. honvédelmi miniszterhez az 1881. évi 1982. számú átirata: Gróf H. Mór s hadköteles kort ért fia gróf H. Károly állampolgársága tárgyában kelt nagybecsű átiratára van szerencsém következőket válaszolni: Gróf H. Mór turterebesi lakos még 1852-ben a fennállott cs. kir. belügyminisztériumtól állampolgári jogot nyert és annak teljes élvezetében és gyakorlatában állott 1872. évig, a mikor azon kérdés vettetett fel, vájjon az akkor fennállott kormányhatóság részéről, állítólag grófságának elismerésével, adományozót tállampolgári jog Magyarországon érvényes-e ? és a m. kir. igazságügyminiszterium nyilatkozata alapján akként oldatott meg, hogy gróf H. hazánknak állandóan megtelepedett idegen lakosa, de magyar állampolgárnak nem tekinthető, minthogy az 1879. évig fennállott törvények szerint létezett és Magyarország 1867. évben visszanyert állami lételével mint közjogi intézmény kapcsolatban álló külön magyar állampolgárságot nem nyert és az állami önállóság felfüggesztése idejében kormányhatóságilag neki adományozott állampolgári jog közjogi szempontból az újból visszaállított magyar állampolgársággal azonosnak nem tekinthető. Gróf H. Mór állampolgári jogának érvényessége iránt tett folyamodványára ily értelemben nyervén választ, miután még az osztrák cs. kir. minisztériumhoz azon kérelemmel fordult, hogy az osztrák állampolgárság birtokában levőnek elismertessék, ez utóbb emiitett kormányhatóság oda nyilatkozott, miszerint folyamodó a külön osztrák állampolgárság birtokában levőnek azért nem tekinthető és csakis a magyar államkormány részéről adott válasz tartalmára utasítható, mert 1852-ben az államkötelékbe való felvétele czéljából Tur-Terebes község igért neki községi illetőséget, lajthántuli községben" illetősége pedig nem jött szóba. Midőn ezek után nevezett gróf 1875-ben mint már hessen-casseli lakos kimondatni kérte, hogy a magyar államkötelék alá nem tartozik és TurTerebesen született fiai Magyarországon katonai kötelezettség teljesítésére -nem szoríthatók, azon évi átiratom tanúsága szerint kijelentettem, miszerint