Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)
- u — ezeknek ismételt kimondása nem szükséges; mire Nagyméltóságod folyamodónak megfelelő értelemben válaszolt, Gróf H. M. pedig, kit 1876. évben a megyei legtöbb adót fizetők névsorából, mint külföldit, törültek, és ki arról, hogy fiai Magyarországon az állampolgárság hiánya miatt nem védkötelesek, a közös külügyminiszter s illetve a német követség utján értesítve lett, midőn Nagyméltóságod azon alkalomból, hogy a grófnak 1860-ban Tur-Terebesen született fia Károly az idei ujonczozásra felvétetett, az atyja állampolgárságát érintő átirata folytán Ugocsamegye közönségéhez az 1879. évi L. t.-cz. szem előtt tartása iránt innen rendelet bocsáttatott, maga részéről oly nyilatkozatot tett, melynek tartalma szerint az emiitett kormányhatósági döntvények által megállapított jogállapothoz ragaszkodik, tehát idegen létét és magyar államkötelék alá nem tartozását, az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-ában adott felhatalmazással élve, újból általa fentartottnak kinyilatkoztatja. Ily körülmények közt gróf H. Mór és védköteles kort elért fia állampolgárságát, habár azt kormányi előbbi döntvények nem létezése esetében az uj törvény útmutatásához képest megállapítani és az illetőknek magyar állampolgárságát elismerni csak az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-a alapján lehetne, ezen törvényi rendelkezés alá vehetőnek nem találom és kénytelen vagyok a szóba hozott védkötelezettségi kérdés megoldására nézve arra kérni, miszerint gróf H. M. állampolgársága kérdését a fentebb emiitett kormányrendeletek és az ezek alapján az illető által az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-a értelmében adott nyilatkozat által végleges megoldást nyert kérdésnek tekinteni méltóztassék. A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879 : L. t.-czikk 48. §-ának azon rendelkezése, hogy a külföldi állampolgárok, ha az országban öt évig laktak s az adózók lajstromába be vannak vezetve, idegen állampolgárságukat pedig a törvény hatályba lépte napjától számitandó egy év alatt fenn nem tartották, magyar állampolgároknak tekintendők, csakis azon államok polgáraival szemben alkalmazható, a mely államokkal a honosságra nézve eltérő s a törvény 47. §-ában emiitett szerződések nem köttettek. A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 22,393. sz. határozata: A magyar állampolgárság az 1879 : L. törvényczikk 2. §-a értelmében: leszármazás, törvényesités, házasság és honosítás által szereztetik meg. Ugyanezen törvény 48. §-a szerint magyar állampolgároknak tekintendők azok is, a kik a belföldön a jelen törvény hatályba lépte napjáig legalább öt év óta megszakítás nélkül laktak s az adózók lajstromába be vannak vezetve, ha csak egy év alatt idegen állampolgárságukat fenn nem tartották. Minthogy azonban az ezt megelőző 47. §. értelmében a jelen törvény alul kivételnek van helye azon államok irányában, a melyekkel e tárgyban szerződések köttettek, a mennyiben az ilyen szerződések a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak, következik, hogy a 48. §. határozmányai feltétlenül szintén nem alkalmazhatók. Ilyen megállapodás történt a monarchia két államának kormányai közt az 1870. évben. Ezen megállapodáshoz képest osztrák állampolgárok csak akkor ruházhatók fel a magyar állampolgársággal, ha megelőzőleg az osztrák állam kötelékéből elbocsáttattak, viszont pedig magyar állampolgárok csak akkor ruházhatók fel az osztrák állampolgársággal, ha a magyar állam kötelékéből elbocsáttattak, megjegyeztetvén, hogy ezen államconventió kivétel nélkül minden honosítási éskiván-