Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 12 — mására lett adva, az állami szolgálatban való alkalmazás által magyar állampolgárság nem szereztetett és azt mint az állami és megyei szolgálatnak feltételét — nem mint következményeit — először az 1883. évi 1. t.-cz. szabta elő, minthogy azon gyakorlat is: az ötvenes években Ausztriából történt bevándorlásokra az 1814. évből származó azon szabályt alkalmazni, hogy tiz évi akadálytalan és igazolási okmányok nélkül folytatott tartózkodás az állampolgárság hallgatólagos megszerzésével járt, ezen esetben nem érvényesülhet, mivel a beköltözködés állandó itt tartózkodást nem eredményezett és mivel községi illetőség, megszerzése nem forog fenn, ennélfogva minden alap hiányzik ahhoz, hogy G. Gyula atyja után magyar állampolgárnak elismertessék. Az 1850-es évek óta Magyarországon állandóan tartózkodó s még 1890-ben magyar községi illetőségűnek tekintett osztrák származású egyének magyar honossága akkor, midőn osztrák honosságuk elismertetésére mi kilátás sincs, megállapítottnak vehető. A m. kir. belügyminiszternek 1887. évi 16,151. számú határozata: Özvegy E. Ignáezné, szül. S. Mária illetőségi igazolványért jelentkezett zágrábi lakos az 1886. évi XXII. t.-cz. 7. §-a alapján férje után Eperjes városi illetőségűnek kimondatik. Mert néhai férje E. előbb J. Ignácz, habár csehországi származású, de a katonaságból kilépve már 1850 óta egészen 1880-ban bekövetkezett haláláig a magyar állam területén tartózkodott, állami szolgálatban alkalmazva volt még 1870. május havában, mikor a honosítási és honossági kérdések közös megoldására nézve az ausztriai cs. kir. kormány nyal közös megállapodás még nem létezett, még pedig Eperjes város indítványára nevének megváltoztatására engedélyt nyert, e szerint kétségen kivül magyar honosnak tekintendő, és mi kilátás sincs arra, hogy a cs. kir. hatóságokkal hátrahagyott családja oda való honosságának elismertetése iránti tárgyalás czélra vezethetne. Ily körülmények közt, midőn belföldi községi illetőségét kell megállapítani és néhai E. Ignácz Eperjes város tanácsának 1870-ben kelt pártoló és a várost kötelező felterjesztése óta másutt illetőséget nem nyert, halálakor Eperjes városi illetőséggel birt egyénnek tekintendő és özvegye, ki önállóan özvegységre jutása után szintén ujat nem szerzett, Eperjes város kötelékébe bentartandó volt. Hallgatag módon megszerzett magyar állampolgárság a nagykorú gyermekre ki nem terjed. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 1556. sz. határozata: D. József honossága és községi illetősége tárgyában kelt jelentés folytán értesítem a főváros közönségét. Az ötvenes évek elején állandó letelepedésre Ausztriából történt bevándorlások eseteire nézve, a rendes honosítás hiányától bizonyos feltétel, t. i. az illetőnek nyilván vagy hallgatag belföldi községi kötelékbe lett felvétele esetében eltekintetik. Idősebb D. József pedig még az ötvenes évek elején költözködvén be, 1856-tól fogva 1881-ben bekövetkezett haláláig folytonosan az ó-budai hajógyárban állott alkalmazásban; sok éven adózott is. Ezért és azon alapon, hogy a cs. kir. hatóságok hivatalosan tudják, miszerint állampolgársági kérdésekben a minisztérium dönt, a jelen esetben érdekelt cs. kir. kerületi kapitányság mult évi szeptember 3-án 14,471. sz. a. oly megkereséssel fordult, hogy a belügyminiszter döntvénye