Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 1W — 1224. szám alatt kelt ítéletének indokolásában kimondja, nem merült fel kellő adat arra nézve, hogy G. Vazul kereskedelmi könyvek vezetése és az évi mérleg készitése körüli mulasztást a csődhitelezők megkárosítása czéljából követte volna el, cselekménye ekként nem irányulván arra, hogy másnak megkárosításával magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, a vétség, mely miatt elitéltetett, nem tekinthető nyereségvágyból elkövetettnek s nem képezheti az 1886. évi XXL t.-czikk 23. § h) végpontja alapján okát annak, hogy nevezettnek törvényhatósági bizottsági taggá választása megsemmisíttessék. Választott megyebizottsági tag állását megtartani nem köteles s az arról való lemondást a közgyűlés vissza nem utasíthatja. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 81,241. sz. határozata: M. vármegye főispánjának. Hozzám intézett következő kérdéseire: 1. Vájjon az 1886. évi XXI. t.-czikk 26. §-ának második bekezdése, mint magyarázandó, ha a férj vagy atya egyáltalán államadóval megróva nincs? 2. Ha egy választott bizottsági tag végleges igazolása után állásáról lemond, helye az év vége előtt (33. §.) betölthető-e ? 3. Fel van-e jogosítva a közgyűlés egy választott bizottsági tag lemondását el nem fogadni ? válaszolom, miszerint már maga az idézett 26. §. második bekezdésének ama szövegezése: «a férj vagy atya államadójába a nő, valamint a kiskorú gyermekek államadója beszámitandó», oda mutat, hogy a törvény azon feltevésből indul ki, hogy az illető atya vagy férj maga is fizet államadót. És a szövegnek betűszerinti értelmezéséből levont következtetés jogosultsága annál kevésbé szenvedhet kétséget, mert arra a bizottsági tagság kellékeit körülíró 23. §. e) pontja nyújt alapot. A második kérdést illetőleg megjegyzem, hogy a 33. §. második bekezdése világosan rendelkezik oly értelemben, miszerint a megüresedett tagsági helyek az év végével töltendők be. A harmadik kérdésre nézve megjegyzem, hogy a közgyűlés a választott bizottsági tag lemondásának visszautasítására annál kevésbé lehet jogosítva, mivel a törvény a tagság elfogadását kötelezőleg nem mondja ki és mivel, eltekintve attól, hogy a lemondottál szemben a tagság megtartását kimondó határozat végrehajtására mi mód sem áll rendelkezésre, a választott bizottsági tag mandátumának nem a közgyűlés, hanem a választó kerület megbízása szolgál alapul. Választott megyebizottsági tagok tagsági képessége iránt felmerült vitás esetekben nem a törvényhatósági bizottság, hanem elsőfokulag az igazoló, misodfokulag pedig az állandó bíráló választmány illetékes határozni. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 78,029. sz. határozata: A vármegye közönségének több választott bizottsági tagsági helynek az idén választás utján leendő betöltése iránt hozott határozatát, mely szerint egyebek között az is kimondatott, hogy az a—i választó kerületben 1892. év végéig terjedő érvényességgel megválasztott dr N. N. egészségügyi felügyelő tagsági képességét az 1886. évi XXI. t.-cz. 23. §-a e) pontja értelmében, miután két évet meghaladó idő óta a vármegye területén nem lakik s ott adót nem fizet, elvesztette, dr N. N. részéről az ellen közbetett felebbezés következtében felülvizsgálván, annak imént idézett részét, illeték-