Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 185 — miatt a cseléd panaszt emelt, mire jogositott volt az 1876. évi XIII. t.-cz. 47. §-ának azon rendelkezésénél fogva is, mely szerint, ha a fenyítés igazságtalanul alkalmaztatott, a cseléd a hatóságnál orvoslást kereshet; a fenyítés jogos voltának, illetve annak megítélésére azonban, hogy a könnyű testi sértés a házi fegyelem gyakorlatában követtetett-e el s így a btk.-nek 302. •§-a vagy pedig a 313. §-a alkalmazandó-e ? a kir. bíróság lehet hivatott, jelen II. fokú ítélet az elsőfokú Ítélettel s az azt megelőző eljárással együtt büntetőügyi részében hatáskör hiánya miatt megsemmisíttetik s az ügyiratoknak a kir. bírósághoz való áttétele elrendeltetik; a cselédbér követelés iránti rész pedig az 1876. évi XIII. t.-cz. 116. §. értelmében a közigazgatási bizottsághoz utaltatik. Gyógyszereknek és gyógyfüveknek engedély nélküli árusítása által elkövetett kihágás elbirálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik.' A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 834. sz. határozata: Budapest főkapitányának másodfokú ítélete, mely szerint a ker. kapitány által hozott elsőfokú Ítéletnek helybenhagyásával, S. Gusztáv szatócs gyógyszerek és gyógyfüveknek engedély nélküli elárusitása által elkövetett és az 1876. évi 31,026. sz. belügym. szabályi*. 10. §. 2. pontjába ütköző kihágás miatt az 1876. évi XIV. t.-cz. 7. §-a alapján 5 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetén 1 napi elzárásban és a netalán felmerülendő eljárási és tartási költségek megtérítésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, illetékességi szempontból az elsőfokú ítélettel együtt megsemmisíttetik és az összes ügyiratok a kir. bírósághoz áttétetni rendeltetnek; mert vádlottnak azon cselekménye, hogy gyógyszereket jogosulatlanul árult, az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 2. §-ának határozmányából kifolyólag az 1879. évi XL. t.-cz. 92. §-a szerint büntetendő, annak elbírálására pedig a kir. biróság illetékes. A gazda részéről cselédje ellenében támasztott kártérítési kereset elbirálása a cselédtörvény 119. §-a értelmében, a kárösszeg mérve szerint vagy a kisebb polgári ügyekben itélö községi, vagy pedig a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 3843. sz. határozata: Hivatkozással a vármegye alispánjának jelentésére, melyben az 0. B. róm. kath. plébános által cselédje S. M. ellen kártérítés iránt folyamatba tett ügyben a sz—i kir. járásbíróság és a 1—i járás főszolgabirája között felmerült illetékességi összeütközés eldöntését kéri, az igazságügyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg a következőkről értesítem. Az ide visszazárt iratok szerint 0. B. s—i róm. kath. plébános az sz—i kir. járásbírósághoz f. évi ápril hó 30-án 515. sz. alatt benyújtott kérvényében azt adja elő, hogy cselédje S. M. jelenleg sz—i lakos a szolgálatból jogtalanul eltávozott miért is azt kérte, hogy a nevezett cseléd kártérítésre köteleztessék, melynek összegét a plébános a tárgyalás alkalmával kívánta felszámítani. A kii', járásbíróság ezen ügyet a sz—i főszolgabíróhoz, az utóbbi pedig a 1—i főszolgabíróhoz tette át, a ki folyó évi május 11-én 1125. szám alatt utalással az 1876. évi XIII. t.-cz. 119. §-ára leszállította saját tárgyi illetékességét és a vármegye közigazgatási bizottságához egyszersmind felterjesztést intézett kérvén a felmerült illetékességi kérdés eldöntését. Az 1876. évi XIII. t.-cz. 116. §-nál fogva két-