Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 186 ségtelen, hogy a gazda s cselédje közt támadt jelen kártérítési kérdés érdemleges eldöntésére a főszolgabíró nincsen hivatva. Minthogy azonban 0. B. plébános a kártérítés -összegét még nem számította fel, az ügy mostani állásában nem is lehet az 1881. évi LIX t.-cz. 13. §-a, továbbá az 1877. évi XXII. t.-cz. 11. és 14. §-a alapján megállapítani, vájjon az sz—i kir. járásbiróság, vagy pedig a kisebb polgári peres ügyekben eljáró községi biróság hatáskörébe tartozik-e a jelen ügy? Ily körülmények közt felhívom, miszerint az 1—i főszolgabírót utasítsa, hogy idézze meg 0. B. rom. kath. lelkészt s hivja fel kárának jegyzőkönyvbe foglalandó felszámítására, ezután pedig tegye át az ügyet a kifejlendőkhöz képest és a fent idézett törvényszakaszokra való hivatkozással szabályszerű végzés kíséretében az sz —i kir. járásbírósághoz vagy az illető községi bírósághoz. Ha a biróság erre ismét leszállítaná illetékességét, csak akkor lehet majd az 1869. évi IV. t.-cz. értelmében eljárni. Azon cselekmény, hogy valaki ápolni köteles súlyos beteg cselédjét minden segély nélkül útnak bocsátotta, ki azután rövid idő múlva meg is halt, az ember élete elleni bűntett, esetleg emberölés vétségét látszik képezni s elbirálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 3524. sz. határozata : A vármegye alispánjának II. fokú Ítélete, mely szerint a sz—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával L. A. a közegészség ellen elkövetett azon kihágás miatt, hogy a cselédjén kiütött (ragadós) himlő betegségről tudomást szerezve, orvosi segélyről nem gondoskodott, az 1879. évi XL. t.-cz. 99. §-a alapján 100 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 10 napi elzárásban és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el, panaszló 0. J.-né, szül. B. K., sz—i lakos fia állítólagos cselédbér iránti követelésével Sz. község elöljáróságához, kártérítési követelésével pedig a polgári perutra utasíttatott, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: a cselédbér követelés iránti részében érintetlenül hagyatik; egyéb részében, tekintettel arra, miszerint vádlott azon cselekménye, hogy ápolni köteles súlyos beteg cselédjét minden segély nélkül útnak bocsátotta, ki ezután pár nap múlva meg is halt, a btk. 289. §. második bekezdésében körülirt ember élete elleni bűntett, esetleg a 290. §. szerint minősülő emberölés vétsége tényálladékának jelenségeit látszik képezni, jelen másodfokú Ítélet az elsőfokú ítélettel s az azt megelőző eljárással együtt hatósági kör hiánya miatt megsemmisíttetik s az ügyiratok az 1880. évi XXXVII. t.-cz. értelmében illetékes kir. bírósághoz rendeltetnek áttéteti!1'. Eltévedt sebzett szarvasnak önhatalmú levágása vadászati kihágást nem képez s elbirálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1885. évi 3734. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a szolyvai járás szolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával N. Szilárd duszinai gk. lelkész és R. Vazil ottani biró az ellenük vadászati kihágás miatt emelt vád alól fölmentettek, a panaszló által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: az elsőfokú ítélettel együtt illetékesség tekinteté-