Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 10 b) Hallgatólag (elismerés utján). A magyar állampolgárság az 1850-es évekig tiz évi háborítatlan és útlevél nélküli tartózkodás mellett hallgatag is megszerezhető volt. i A m. királyi belügyminiszter 1886. évi 21941. sz. határozata : A znaimi cs. kir. ker. kapitányság, melyhez a főváros tanácsa özveg}' S. Antalné községi illetőségének elismertetése iránt fordult és mely a néhai férj ottani származását a tárgyalás megindítása alapjául elfogadta volt, azon az iratok tartalma szerint teljesen méltányos kérést terjesztette elém, hogy előbb a férj halála idejében beigazolható honossági viszonya felett hozassék határozat. Minthogy az 1809-ben Magyarországban született S. Antal nem az ötvenes években, de már jóval azelőtt költözködött be állandó tartózkodásra Magyarországba, oly időben, melyben az 1814. 10,661. számú udvari rendelet és a fennálló törvényes gyakorlat értelmében tiz évi háborítatlan és útlevél nélküli tartózkodás mellett Ausztriából bevándorolt egyén hallgatag nyerhetett állampolgári jogot, ugyanő még 1845-ben Magyarországban nősült és 1862-ben bekövetkezett haláláig folytonosan belföldön tartózkodott: Magyarországban honosságot nyert egyénnek tekintendő s ennélfogva felhívom, hogy S. Antalnak halálakor bírt belföldi községi illetőségét igyekezzék mint első vonalban mérvadót megállapítani; mi, ha nem sikerülne, a már 1862-ben özvegységre jutott és cselédkönyvért folyamodó 8. Antalné férjhez menetel előtt, származása után birt községi illetőségét elismertetni iparkodjék. Azon elv, hogy Magyarországba a negyvenes, esetleg az ötvenes években bevándorolt osztrák állampolgárok a" magyar honpolgárságot bizonyos körülmények közt hallgatólag is megszerezhetik, csak akkor alkalmazható, ha az illető Ausztriába vissza nem vándorolt. A m. kir. belügyminiszternek az alsó-ausztriai cs. kir. helytartósághoz az 1887. évi 553. sz. alatt intézett jegyzékirata: Becses jegyzéke folytán az özvegy B., született Kofron J., honosságát illető nyomozások ujabban megejtettek és a következőket eredményezték: A Friedbergben 1823-ban született B. János Magyarországba 1840-ik év táján jött és 1841-ben mint egy itteni honosságú hadkötelesnek toborzott helyettese a 19. gyalogezredhez lett besorozva, a hol egész az 1850-ik évben bekövetkezett elbocsátásáig szolgált. 1851-ik évben mosonmegyei Rajka községben telepedett meg, hol megházasodott, ott mint szabólegény mesterségét űzte, de nejének halála után Ausztriába visszavándorolt. Ez az özvegy bemondása szerint 1856-ban történt, mindamellett részére alkalmasint uj honossági jog szervehetése czéljából Rajka község elöljárósága még 1859-ben állított ki illetőségi bizonyítványt. Ezóta ő egész az 1880-ban bekövetkezett haláláig szakadatlanul Ausztriában tartózkodott, a nélkül, hogy be lehetne bizonyítani, miszerint állampolgárságának és községi illetőségének hivatalos megállapítása tekintetéből további nyilatkozatokat tett volna, Ennélfogva azon kérdés döntendö el, vájjon B. József, kinek özvegye azóta uj honossági jogot nem szerzett, 1880-ban magyar, vagy osztrák állampolgárnak volt-e tekintendő, a végett, hogy ahhoz képest községi illetősége is megbiráltassék. Hogy ő katonai szolgálata által mint ujonczhelyettes az itteni állampolgárságot meg nem