Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 168 — kezelt, hivatalától lett elmozdítása- s hivatalának átadása alkalmával az elkezelt összegeknek kiderülni s megállapítani kellett. Végül H. J. által netán elkezelt pénzekről S. M. körjegyző annál inkább bírhatott tudomással, mert birói tudomás szerint H. J. körjegyzői irodáját épen S. M. mint segéd éveken keresztül vezette: a felhozott adatok és bizonyítékok szerint tehát a megállapított hátralékos körjegyzői fizetésre alperes község semmi törlesztést nem tevén, a hátralékos fizetés visszatartására pedig semmi jogos indok fel nem hozatván, de arról illetékes hatóságtól sem utasíttatván, alperes községet a kereseti 81 frt 63 kr. tőke s a kereset beadásától járó 6% kamata megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő-tábla az e. b. ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, mert alperes tagadása ellenében felperes kereseti követelésének fennállását mivel sem bizonyította, mert a perhez 1983. sz. jelentés mellékleteként csatolt és 1887. évi márczius hó 16-án, H. J. és S. L. által azonban alperes község részvétele s képviseltetése nélkül felvett jegyzőkönyv nem képez oly bizonyítékot, melynek alapján a kereseti követelés és járulékai megfizetésére alperes kötelezhető volna; ugyanis a hivatkozott jegyzőkönyv tartalma az alperes község közigazgatási felsőbb hatósága által jóváhagyva nincs, sőt felperes azt sem bizonyította, hogy az illetékes főszolgabíró által az 1887. évi márczius hó 25-én 1658. sz. alatt a komlósi körjegyzőhöz intézett annak a rendeletének, mely szerint a nevezett körjegyző utasíttatott, hogy az általa beterjesztett fent hivatkozott jegyzőkönyv alapján, azokban részletezett összegekre nézve a jegyzőkönyvben megnevezett egyes községekkel s azok között alperes községgel is a leszámolást tartsa meg, elég tétetett volna, mindezeknél fogva felperest nem bizonyított kereseti követelésével elutasítani kellett. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítéletét hivatalból megsemmisítette és a keresetlevelet felperesnek visszaadatni rendelte. Mert a községi és körjegyzők járandóságainak behajtása első sorban közigazgatási útra tartozik; tekintettel tehát arra, hog}' jelen esetben felperes nem igazolta, hog3T jogelőde követelését közigazgatási uton. melyen megkezdette, felebbviteli jogorvoslatok kimerítésével nem érvényesíthette, a bíróságok az által, hogy a nélkül a per érdemleges tárgyalásába bocsátkoztak és a jogkérdést idő előtt döntötték el, az 1881. évi L1V. t.-cz. 39. §. b) pontjába ütköző, e szakasz második bekezdése szerint hivatalból is figyelembe veendő alaki sérelmet követtek el. Köztisztviselő nyugdíjigényének megállapítása és mennyiségének meghatározása nem tartozik a kir. biróság hatáskörébe. A m. kir. Curia 1891. évi 5468 sz. határozata: A budapesti kir. Ítélőtábla az e. b. végzését, az azt megelőzött eljárással együtt, hivatalból megsemmisíti s a keresetét felperesnek visszaadatni rendeli. Indokok: A felperes keresetét arra irányozza, hogy a katonaságnál 1859. évi május 15-től 1871. évi deczember 31-ig töltött 13 év 7 hó és 15 napi szolgálati ideje az állam szolgálatában töltött idejébe beszámittassék és ennek folytán nyugdija legutóbb élvezett 709 frt járandósága után 29 évi szolgálatához képest 78%-al 546 frtban megállapittassék és pedig szorgalmazza azt azért, mert a temesvári pénzügyigazgatóság, valamint a m. kir. pénzügyminisztérium a katonaságnál töltött idejét be nem számítván, nyugdiját hibásan 364 frtban állapították meg. A keresetnek czélja tehát ezek szerint az, hogy a felperes a nyugdíjaztatására nézve illetékes adminisztra-