Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

- 169 tiv hatóságnak jogérvényes határozata ellenében 113'ugdijigényét per utján magasabb összegben megállapíthassa. Minthogy azonban az 1885. évi XI. t.-cz. 61. §. értelmében annak a kérdésnek eldöntésére, hogy van-e valakinek ellátási igénye, mennyiben és meddig, minden bírósági vagy más közhatósági eljárás kizárásával, egyedül a nyugdíjazás elrendelése- és megállapítására hivatott adminisztratív hatóság illetékes, a nyugdíj-igény megállapítása és annak mennyiségének meghatározása nem tartozik a polgári biróság hatásköréhez; minthogy a hatáskör e részben hivatalból vizsgálandó, a kir. törvényszék tartozott volna a keresetet az 1868. évi LIY. t.-cz. 51. §-a értelmében hivatalból visszautasítani. Szabálytalan volt tehát a kir. törvényszék az az eljárása, hogy a keresetet elfogadta, miért is végzését az azt megelőző eljárással együtt, az 1881. évi LIX. t.-cz. 39. §-ának b) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni s a keresetnek visszaadását elrendelni kellett. A kir. Curia fenti számú határozatával a kir. tábla végzését indokainál fogva helyben hagyta.. Az ingók közigazgatási uton vétetvén zár alá, az azokra vonatkozó igénykereset nem tartozik a kir. biróság hatáskörébe. A budapesti kir. Ítélőtábla 1889. évi 20.261. sz. határozata: 8. Adolf, K. Áron és W. S. ellen igénykeresetet adott be az ingóságok (borok) tekintetében, melyek részint a városi főbíró, részint a szolgabíró által lettek lefoglalva ; a fehérgyarmati kir. járásbíróság a keresetet elfogadta s ítéletet hozott, melyben a lefoglalt tárgyakat zár alól feloldotta. A budapesti kir. ítélőtábla ezen ítéletet és egész eljárást megsemmisítette következő okokból: tekintve, hogy az igényelt ingók nem bírói végrehajtás utján foglaltattak le, hanem közigazgatási uton vétettek zár alá; tekintve, hogy az ily zárlat esetében az 1881. évi LX. t.-cz. 254. §-a szerint a szokott eddigi eljárás tartandó meg; minélfogva a felperes igényének érvényessége nem a polgári biróság hatósága alá tartozik. A községi jegyző a" községi elöljáróság tagja és mint ilyen, mig a felelősség alól fölmentve nincsen, még hivataláról való lemondás után sem érvényesítheti a kir. biróság hatásköre illetményei iránti követelését. A m. kir. Curia 1889. évi 8422. sz. határozata: Sch. Lajos községi jegyző Gattaja község ellen jegyzői járandóság czimén bizonyos mennyiségű termények kiszolgáltatása iránt a dettai kir. járásbíróság előtt pert indított. Az elsőbiróság alperes községet a kereset alapján marasztalta. A kir. ítélőtábla az első biróság Ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt hivatalból megsemmisítette és felperest hivatali járandósága iránti keresetével a közigazgatási hatósághoz utasította, mert felperes keresetével községjeg3Tzői állásával járt illetményeiből hátralékos termények iránti követelését kívánja alperes község ellenében érvényesíteni, minthogy azonban az 1886. évi XXII. t.-cz. értelmében, jelesen annak a községi háztartásról rendelkező fejezete 114. §-a szerint ilynemű követelések első sorban közigazgatási uton érvényesitendők; felperes pedig nem is állítja, hogy igényeit ez uton érvényesíteni már megkisérlette és a rendes perutra utasíttatott volna; ugyanazért a kir. járásbíróság ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt, bírói hatáskör hiánya miatt, az 1881. évi LIX. t.-cz. 39. §. b) pontja