Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 167 A vízimalmok helyének megállapítása, valamint a helyváltoztatás által okozott sérelmek orvoslása nem a kir. bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoznak. A m. kir. Curia 1888. évi 5726. sz. határozata: Felperesek a malom-regale-jogok gyakorlatában azért tartják magukat alperesek által megháboritottaknak, mert ezek a dunai vízimalmokat 1887. évi július hó 24-én oly helyre kötötték ki, mely helyen 1886 óta a malomregale-jogot bérbeadás által felperesek gyakorolták. Minthogy azonban a hajómalmi rendszabály értelmében a vízimalmok helyének megállapítása, ugy nemkülönben a helyváltoztatás által okozott sérelmek orvoslása a közigazgatási útra tartozik s jelen esetben a közmunka- és közl.-ügyi m. kir. minisztériumnak 1887. évi november hó 30-án 48,620. szám alatt hozott s az 1888. évi január hó 13-án felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz 6. sz. alatt csatolt feloldó határozata szerint az alperesek által malmuknak állítólag felperesek területén történt kikötése kérdésében, a perben álló felek között ily közigazgatási eljárás folyamatban van: a jelen birtokháboritási kereset az előzőleg megindított eljárás eredményének bevárása előtt, idő előtt lett megindítva. A községi és körjegyzők járandóságainak behajtása első sorban közigazgatási útra tartozik; mindaddig tehát, míg ily természetű követelés közigazgatási uton a felebbviteli jogorvoslatok kimerítésével nem érvényesíttetik, a polgári bíróság nem illetékes ítélni. A m. kir. Curia 1891. évi 5002. sz. határozata: H. J. volt körjegyző A.-Remete község elleni körjegyzői fizetésből eredő 81 frt 63 krnyi követelését S. L.-re átruházta. S. L. engedményes Alsó-Remete község és időszerinti birója K. Gy. ellen pert indított. Az első bíróság K. Gy. bírót a kereseti követelésben elmarasztalta következő indokokból: Felperes igazolta, hogy A.-Remete község a főszolgabíró által láttamozott leszámolási jegyzőkönyv tanúsága szerint H. J.-nek fizetésében a kereseti összeggel adós maradt, ezen összeg megfizetésében alperes községet a közokiratot képező jegyzőkönyv alapján annál inkább elmarasztalni kellett, mert alperesi azon védekezés, hogy a leszámolás megyehatóságilag megerősítve nincs, meg nem állhat, miután itt nem uj kötelezettség forog szóban, hanem a körjegyzői megállapított s minden évi előirányzatban felvett fizetés hátralékának megállapításáról. Mely megállapítás annál inkább kötelező, mert az az időközi főszolgabíró rendeletére, illetve község által teljesíttetett és a főszolgabíró által helybenhagyatott, sőt annak beszedésére a jelenlegi körjegyző utasittatot is. Ezzel szemben a kérdést csak az képezné, hogy a 81 frt 63 krban felszámolt fizetési hátralékra alperes tett-e ? és minő lerovást. Minthogy pedig alperes maga sem állítja, hogy a leszámoláskor a követelésre fizetést teljesített volna, annálfogva felperesi követelést fennállónak kellett venni annál inkább, mert 8. M. körjegyző jelentésében felhozott azon ok, mintha H. J. a községnek több rendbeli pénzekkel adós lenne, meg nem álhat, mennyiben igazolva, de még részletesen kimutatva sincsen, hogy mely községeknek, minő és mennyi pénzzel maradt légyen H. J. adós és ha ez való lenne, a H. J. tartozásai teljesen felemésztik-e annak fizetéskövetelését vagy sem. Meg nem állhat ezen indok továbbá azért, mert a körjegyző mint ilyen, pénzkezeléssel nem foglalkozhatik. De feltéve, hogy H. J. községi pénzeket