Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

- 159 a további eljárás birói útra tartozik. A tabi kir. járásbíróság két okból vélte a jelen ügyben az örökösödési eljárást az árvaszék hatáskörébe tartozandónak: 1. mert V. Imre atyját agyonütötte, következőleg ezen örökhagyó után ezen bűntett miatt nem ő, hanem az örökhagyó unokája, V. Imrének kiskorú József nevü fia van az örökösödésre hivatva; 2. mert V. Imre életfogytig tartó fegyházra Ítéltetvén, részére az árvaszék által az 1877. évi XX. t.-cz. 28. §-ának e) pontja értelmében gondnok rendeltetett ki s e szerint gondnokolt lévén érdekelve, az örökösödési eljárás vezetése nem tartozik a bíróság hatásköréhez. Az els£> indok ellenkezik a magyar örökösödési jog jelenleg fennálló elveivel, mert nincs törvény, vagy törvényerejű jogszokás, mely azt rendelné, hogy a törvényes örökösödés fonalát csupán az atyán elkövetett bűntett megszakítaná, A Hármas könyv csupán két bűntettet emlit, a melyek miatt az örökség fonala megszakittatott és ezek a felségsértés és hűtlenség bűntettei. (H. K. í. 16. cz. 1., 2. §-ai.) A második indok sem állhat meg. Az 1877. évi XX. t.-cz. 28. §-ának d) és e) pontja alapján elrendelt gondnokság ugyanazon törvényczikk 38. §-ának utolsó bekezdése értelmében a gondnokoltnak cselekvési képességét nem korlátozza. A 28. §. d) és e) pontjai alapján rendelt gondnokság tehát lényegesen különbözik az a), b) és c) pontok alapján elrendelt valóságos gondnokság alá helyezéstől, mely a cselekvési képességet nem tűrő képviseletről intézkedik. A 28. §r d) és e) pontjai alapján rendelt gondnok tulajdonképen csak ügygondnoki jelleggel bir, kinek hatáskörét a vagyonkezelés képezi, sőt az e) pont esetében gondnok nem is rendelhető ki, ha az elitélt megbízottat rendelt. Az 1877. évi XX. t.-cz. 28. §-ában felsorolt esetek között létező ezen elvi különbségből és az idézett törvényczikk 257. §-ának azon intézkedéséből, hogy a bíróság van hivatva az örökösödési eljárásra akkor is, ha az árvaszék a távollevő önjogu részére gondnokot rendel, önként következik, hogy az árvaszék csakis azon ügyben bir hatáskörrel az örökösödési eljárásra, melyekben kiskorúak, vagy oly gondnokoltak érdekelvék, kik tényleg személyükre nézve állnak valóságos curatela alatt, olyanok azonban, mint a távollevő és börtönbüntetésre Ítéltek oly gondnokság alatt nem állanak, mely a gyámhatóságot arra jogosíthatná fel, hogy az örökösödési eljárásba hivatalból avatkozzék. Ezek szerint Somogyvmegye árvaszékét a beavatkozás épen nemT s a bíróságot is csak azon alapon illeti meg a jelen ügyben, hol kizárólag önjoguak vannak hivatva az örökösödésre, mert a hivatalos beavatkozást az egyik örökös V- Juli a tabi kir. járásbíróságnál kérelmezte. Ha az örökség tárgyát telekkönyvileg bejegyzett jogok képezik, a beszavatolás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1888. évi decz. 22-én hozott határozata: Az igaszságügyminiszter előterjesztette Gy. J. és Gy. A. felső-apáti volt lakosok hagyatéki ügyében az újbányái kir. járásbíróság és Barsvármegye árvaszéke közt támadt hatásköri összeütközési esetet. Határoztatott: a jelen ügyben a további eljárás birói útra tartozik, mert az 1873. évi január hó 25-én elhalt Gy. J. és az 1880. évi október hó 26-án elhalt Gy. A. felsőapáti volt lakosok után a felső-apáti 104. számú telekjegyzőkönyvben C) 1. tétel alatt jelzálogilag bekebelezett 240 frt tőkéből a nevezett örökhagyókat illető egy-egy negyedrész maradt hagyaték gyanánt. Minthogy a telekkönyvi bekebelezéssel jelzálogilag biztosított tőkekövetelések kétség-kivül telekkönyvileg bejegyzett jogoknak tekintendők; és minthogy az 1877. évi XX.