Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 5 — 1848. évben, tehát az 1879. évi L. t.-cz. hatályba lépte előtt magyarrá honosított egyénnek törvényes kiskorú gyermeke elnyerte-e leszármazása által atyja állampolgárságát? Ezen nagybecsű felhívásnak van szerencsém következőkben megfelelni: Az 1879. évi L. t.-czikk 3. §-a világosan rendeli, hogy leszármazás által a magyar állampolgárságot megszerzi a magyar állampolgár törvényes gyermeke akkor is, ha a születés helye külföldön van. Ebből kétségtelenül következik, hogy a magyar állampolgárnak az 1879. évi L. t.-czikk hatályba lépte után született törvényes gyermekei tekintet nélkül a korábbi törvényekre az 1879. évi L. t.-czikk erejénél fogva magyar állampolgárok. Az. hogy az apa születésénél, illetőleg leszármazásánál fogva, vagy honosítás folytán magyar állampolgár, különbséget nem tesz. Azon kérdés azonban, hogy a magyar állampolgárnak, nyerte legyen ez az állampolgárságot akár leszármazás, akár honosítás folytán, 1879. évi L. törvényczikk hatályba lépte előtt született törvényes gyermeke leszármazása illetőleg születése által az 1879. évi L. törvényczikk hatályba lépte előtt megszerezte-e a magyar állampolgárságot avagy pedig nem? mégsem ezen törvény, hanem az előbb hatályban volt jogszabályok szerint bírálandó meg. És itt meg kell jegyeznem, hogy irott törvényünk, mely ezt a kérdést szabályozná, Magyarországon az 1879. évi L. t.-czikk hatályba lépte előtt nem volt ugyan, mégis almost idézett törvény 3. §-ába foglalt azon jogszabály, hogy a magyar állampolgárnak akár belföldön, akár külföldön született törvényes gyermeke leszármazás által megszerzi a magyar állampolgárságot, úgyszólván ősidők óta folytonosan hatályban volt Magyarországon úgyannyira, hogy a magyar állampolgárok (Frank Ignácz tekintélyes jogtudósunk tanúsága szerint is) született magyaroknak, a haza fiainak (native Hungari, patriae filii) neveztettek. A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvényjavaslat indokolásának részletezéséről szóló részében szintén az foglaltatik, hogy a törvényjavaslat 3. §-ának intézkedései, a melyek az 1879. évi L. törvényczikk 3. §-ába változás nélkül felvétettek, a magyar jognak megfelelnek. Nem kétkedem ennélfogva azon nézetemnek kifejezést adni, hogy az 1879. évi L. törvényczikk hatályba lépte előtt honosított magyar állampolgárnak honosítása után akár belföldön, akár külföldön született törvényes gyermekei az 1879. évi L. törvényczikk hatályba lépte előtt fennállott jogszabályok szerint is leszármazásuk által megszerezték a magyar állampolgárságot. A magyar állampolgárság elnyerhetésének az, ha egy külföldi nő férjétől csak ágy és asztaltól van elválasztva, törvényszerű akadályát nem képezheti. A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 3257. sz. határozata: A főváros tanácsának határozatát, mely szerint báró K. Szidónia Krisztina Ludovika férj. báró M. Ernőné budapesti lakos, ki férjétől jogerős birói határozattal ágy- és asztaltól elválasztatott, a főváros községi kötelékébe való felvételnek kilátásba helyezése iránti kérelmével el lőn utasítva, az az ellen a nevezett bárónő által beadott felfolyamodás következtében felülvizsgálván, a felfolyamodással megtámadott fentjelölt téves alapú s indokolású határozat feloldásával, az annak tárgyát képező kérelemnek mielőbbi ujabb tárgyalását s az iránt ujabb törvényszerű határozat hozatalát találtam elrendelendőnek, mert nevezett báró K. Szidónia a leobeni cs. kir. járáskapitány által 1885. nov. 19-én 19,336. sz. a, a steierországi cs. kir. helytartóság nevében tett kijelentés szerint az osztrák állampolgári kötelékből.