Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 124 megállapított megyei érték és árszabályzat tételei szerint számitotta fel, nem következik, hogy tényleges kár nem okoztatott volna, sőt e következtetés ellenkezik a feljelentés határozott szavaival. Ha pedig — mint a jelen esetben — 30 frt meghaladó kár miatt tétetik panasz, akkor, tekintettel az 1879. évi XXXI. t.-cz. 73. §-ára, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző bűncselekmény jelenségei mutatkoznak és igy a kir. bíróság tárgyi illetékessége állapítandó meg annál is inkább, mert a hatáskör alaki kérdésének eldöntésére illetékes hatóság nincs hivatva az ügy érdemére tartozó azon ténykérdés megállapítására, vájjon a feljelentés tartalmával ellentétben bizonyítva van-e, hogy tényleg kár nem okoztatott, vagy hogy az okozott kár összege 30 irtot nem halad tul, és mert a kir. bíróságok tárgyi illetékességének a feljelentésben előadott tényállás alapján való megállapítása nem zárja ki azt, hogy a mennyibnn a bírói eljárás során kiderítendő adatok szerint 30 irtot meghaladó kár nem okoztatott: a kir. bíróság a közigazgatási hatóságénál szélesebb hatáskörében eljárva a cselekményt ne vétségnek, hanem erdei kihágásnak minősítse és mint ilyent bírálja el. Erdei élőfából készített kaszanyelek igazolvány nélkül eladásra szállitása iránt inditott ügy elbírálása, ha erdei lopás is forog fenn, a kir. biróság körébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1894. évi márcz. 11-én hozott határozata: A kir. minisztérium az erdei kihágással terhelt L. Ignácz kosteji lakos elleni ügyben a facseti kir. járásbíróság és Krassó-Szörényvármegye másodfokú erdei kihágási bírósága között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe utaltatik. Indokok: A feljelentett tényállás szerint L. Ignácz kosteji lakos rajta éretett, midőn a kincstár erdejéből ellopott fából készitett kaszanyeleket igazolvány nélkül eladásra szállított. A feljelentés lopás, az erdei termékeknek igazolvány nélkül eladásra szállitása miatt tétetett meg. A vizsgálat eddigi adatai által pedig megállapítottnak látszik lenni, hogy a lopás tárgyát 2 frt 4 kr. értékű élőfa képezte, hogy ez már a lopás elkövetése után dolgoztatott fel kaszanyeleknek, s hogy L. Ignácz a kaszanyeleket H. Árontól igazolvány nélkül vette s ugyanily módon vitte eladásra. A feljelentett cselekmények közül a lopás, tekintve, hogy annak tárgyát 30 frt értéket meg nem haladó élőfa képezte: az erdőtörvény 69. §-a értelmében az erdei lopás kihágásának ismérveit, ez erdei terméknek igazolvány nélkül való vétele és eladásra szállitása pedig, — a mennyiben a további eljárás folyamán megállapittatnék, hogy azon területen, a hol a kaszanyelek vétele és eladásra szállitása történt, erdei termékeknek vétele és eladása a cselekmény elkövetése idejében az erdőtörvény 115. §-ában megjelölt bizonyítvány mellett volt csak megengedve.— az erdőtörvény 115. §-ában megjelölt rendelet megszegésével elkövetett s ugyanazon törvény 116. §-a szerint büntetendő kihágás ismérveit látszik magában foglalni. Habár ezen cselekmények mindegyike az erdőtörvény 117. §-a értelmében az ezen szakasz szerint szervezett erdei kihágási biróság hatáskörébe van utalva, mindazonáltal tekintve, hogy Krassó-Szörényvármegye másodfokú erdei kihágási bírósága 1892. évi november hó 17-én 283. sz. a, hozott határozatával a kir. ügyész indítványára semmisítette meg az elsőfokú erdei kihágási biróság ítéletét és tette át az ügyet a kir. bírósághoz s tekintve, hogy a másodfokú erdei kihágási bíróságnak ily határozata, melylyel a fenforgó ügyet a kir. ügyész indítványára az erdei