Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 125 kihágási bíróság hatósági körébe nem tartozónak állapítja meg, az erdőtörvény 157. §-ának második bekezdése értelmében mind a kir. ügyészre és a felekre, mind pedig a bíróságokra nézve végérvényes s ez utóbbiak ellenkező felfogása indokából az eljárás és elintézés nem tagadható meg s az ügy sem utasítható vissza: kellett a most szóban forgó esetben az eljárást a kir. bíróság hatáskörébe utalni. A kir. bíróság tárgyi illetékességének megállapítása egyébként nem zárja ki azt hogy a kir. bíróság, mint szélesebb hatáskörrel biró hatóság, a cselekményeket a további eljárás során tüzetesen kiderítendő ténykörülmények alapján ne vétségnek, hanem erdei kihágásnak minősítse és mint ilyent bírálja el. (9669/1894. I. M. sz.) Ha erdei lopás elkövetése esetén a kir. ügyész indítványára az ügy az erdei kihágási biróság hatósági körébe nem tartozónak állapittatik meg, ugy a királyi bíróság az ügyet elbirálni köteles és nem utasíthatja vissza A m. kir. minisztertanács 1894. évi márczius 11-én hozott határozata: A kir. minisztérium az erdei lopás kihágásával terhelt J. V. és társa k-i lakosok elleni ügyben a facseti kir. járásbíróság és Krassó Szörény vármegye másodfokú erdei kihágási bírósága között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe utáltatik. Indokok: A feljelentett tényállás szerint J. V. és társa a kincstárnak kosteji «Komán» nevü erdejéből összesen 1 frt 27 kr. értékű vékony élőfákat loptak, melyeket, mint az eddigi vizsgálat kiderítette, 127 darab karóvá dolgoztak fel. Habár ezen cselekmény mind a lopott fa minőségénél, mind annak értékénél fogva az erdőtörvény 69. §-a értelmében az erdei lopás kihágását látszik képezni, melynek elbírálása az erdőtörvény 117. §-ában megjelölt erdei kihágási biróság hatáskörébe van utalva, mindazonáltal tekintve, hogy Krassó-Szörényvármegye másodfokú erdei kihágási bírósága 1892. évi november 17-én 322. sz. alatt hozott határozatával a kir. ügyész indítványára semmisítette meg az elsőfokú erdei kihágási biróság ítéletét és tette át az ügyet a kir. bírósághoz; s tekintve, hogy a másodfokú erdei kihágási bíróságnak ily határozata, melylyel a fenforgó ügyet a kir. ügyész indítványára az erdei kihágási biróság hatósági körébe nem tartozónak állapítja meg, az erdőtörvény 157. §-ának második bekezdése értelmében mind a kir. ügyész és felekre, mind pedig a bróságokra nézve végérvényes s ez utóbbiak ellenkező felfogása indokából az eljárás és elintézés nem tagadható meg s az ügy nem utasítható vissza: kellett a most szóban forgó ügyben az eljárást a kir. biróság hatáskörébe utalni. A kir. biróság tárgyi illetékességének megállapítása egyébként nem zárja ki azt, hogy a királyi biróság, mint szélesebb illetékességi körrel biró hatóság, a cselekményt az eljárás során tüzetesen kideríthető ténykörülmények alapján ne vétségnek, hanem erdei kihágásnak minősítse és mint ilyent bírálja el. Az erdőtörvény 115. §-ában emiitett igazolvány nélkül deszkákat vevő ellen indított ügy elbírálása az erdei kihágási biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1892. évi decz. 18-án hozott határozata: A kir. minisztérium az erdei kihágással vádolt B. Sándor zsuppai lakos elleni ügyben a karánsebesi kir. járásbíróság és Krassó-Szörényvár-