Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 4 — kötelékbe való fölvétel iránt Kolozsvár sz. kir. város által biztosíttatott, én volnék illetékes elbirálni, nem osztom; nem oszthatom pedig azért, mert a honosítási folyamodvány az 1879. évi L. t.-cz. 9. §-a szerint azon törvényhatóság első tisztviselőjénél nyújtandó be, melynek területén a folyamodó lakik, a menynyiben pedig a folyamodó az országban nem lakik, ily esetekre az idÓLvtt törvény mi egyenes rendelkezést sem tartalmaz ugyan, de miután ez eset csak az örökbefogadás utján fordulhat elő, ilyenkor per analógiám azon törvényhatóság első tisztviselője lesz hivatva kellő felszerelés mellett véleményével együtt a folyamodványt felettes kormányhatóságához felterjesztetni, meljmek területén az örökbefogadó lakik, különben is ha a folyamodó más törvényhatóság területén levő község által biztosíttatott a községi kötelékbe való fölvétel iránt, ily esetekben az itt követett szokás szerint akár a honosítási okirat, akár az elutasító határozat a felterjesztő törvényhatósági első tisztviselőnek küldetik meg, azon hatóság első tisztviselője pedig, melynek területén a felvételt kilátásba helyező község fekszik, csupán csak a nyilvántartás végett szokott értesítésbe helyeztetni. Porosz állampolgárok honosítása alkalmából a hazájukból való elbocsáttatás iránti kormányhatósági nyilatkozat még akkor is bekivánandó, ha a német törvény értelmében tiz évi távollét folytán német állampolgárságukat elvesztették. A m. kir. belügyminiszternek 1887. évi 48,240. sz. a. a közmunka és közlek. miniszterhez intézet átirata: A 30,123. sz. a. kelt nagybecsű átirattal azon kérdést méltóztatott hozzám intézni, vájjon Sch. G. vasúti főmérnök és báró K. K. r—i állomási főnök tekintethetnek-e az 1879. évi L. t.-czikk 48. §-ának rendelkezése alapján magyar állampolgároknak vagy sem"? Ezen kérdésre nézve van szerencsém a következőkről értesíteni. A Poroszországgal még 1864-ben kötött és folyton gyakorlatban tartott conventio, mely szerint a honosítások az érdekelt állam kötelékéből előzetes elbocsátástól feltételeztetnek, tekintettel az 1879. évi L. t.-czikk 47. §-ának rendelkezésére akkor is szem előtt tartatik, ha különben a következő 48. §. volna alkalmazandó, az e részben illetékes külhatósági nyilatkozat még akkor sem felesleges, ha feltehető, hogy az illető bevándorló a német törvény értelmében 10 évi távollét folytán német állampolgárságát vesztettnek fog tekintetni. Ezeknél fogva Sch. G. főmérnök a 48. §. nyomán magyar állampolgárnak elismerhető lesz, mihelyt hitelesen igazolja, hogy eredeti hazájának kormánya ő irányában az államköteléket fenn nem tartja. Báró K. K., ki 1877—1881. nem tartózkodott Magyarországban, rendes honosítás (8. §,) benyújtására lesz utasítandó, mely kérvény felszereléséhez az emiitett igazolás szintén megkívántatik. Az 1879. évi L. t.-cz. 3. §-ában foglalt azon jogszabály, hogy a magyar állampolgárnak akár belföldön, akár külföldön született törvényes gyermeke, leszármazás által megszerzi a magyar állampolgárságot: Magyarországon ősidők óta folytonosan hatályban van. A magyar kir. igazságügyminiszternek 1888. 33,325. szám alatt a belügyminiszterhez intézett átirata: Nagybecsű átiratával méltóztatott véleményemet kikérni a konstantinápolyi cs. és kir. követségtől feltett azon kérdésre nézve: vájjon egy