Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XVI kötet második fele. (Budapest, 1916)

77. 82. §§. 589 megszüntetésének van helye. Ennélfogva a kir. törvényszék végzését sieg kellett változtatni és az eljárás félbeszakításával a kir. törvényszéket a S. E. T. 8. §-ának 1. bekezdésében irott eljárásra utasitani. (C. 1914 szept. 29. 1914. H. 18. sz.) V. ö. még Pp. 180. §. 6. p. A Pp. 75 §-a annyiban eltérően intézkedik, hogy a szabályszerű képviselet hiánya esetén sem szakad az eljárás félbe, hanem a megjelenttel folytatható. Hogy a Pp. 75. §-a mennyiben tér még el a S. E. 8. §-ától, lásd a Pp. 75. §-ára vonatkozó miniszteri indokolást. 77., 80. §§. 967. Tekintve, hogy minden végrehajtató alperes saját követelése erejéig önálló zálogjogot szerez és erről szabadon, a többi foglaltatótól függetlenül rendelkezik, ezért az ugyanazon igényperben beidézett több végrehajtató között az anyagi magánjog szabályain alapuló oly pertársaság, melynél fogva a per valamennyi pertársra nézve csak egységesen volna eldönthető, fenn nem forog, ehhez képest a felülvizsgálattal nem élő végrehajtatok részéről a fellebbezési bíróság ítélete megtámadottnak nem tekinthető. (C. 1914. nov. 19. 1914. G. 158.) Állandó gyakorlat. Lásd C. I. G. 478/99. (M. 19044. eset.) V. ö. Pp. 487. $. és 1881 : LX. t.-cz. 93—94. §§. Ét. 45. §. és akövetkezö esettel. 79., 80. §§. 968. Dologi teher keletkezése, fennállása és esetleges telekkönyvi bejegyzése kérdésében, valamint az állítólagos dologi teher megállapításától függő költségmegtérités tárgyában helyesen csak az összes érdekelt tulajdonostársakra nézve egységesen lehet ítélkezni. (C. 1914. március 17. 1944/1913. P. sz. VIII. p. t.) V. ö. Pp. 189. §. 2. bekezdés, s az előző esettel; továbbá C. 1737/95. (Uj Dtár V. 238. L); C. 1417/85. (u. ott 344. 1.). 82. §. 969. Az igényper keretében nem lehet eldönteni a főbeavatkozónak az igénylőhöz való viszonyát. C: Az igénypereknek az 1881 : LX. t.-cz. 96. §-ából folyó különbges jogi természetére vonatkozólag kialakult birói gyakorlat szerint ezekben a perekben csak az képezi eldöntés tárgyát, hogy az igénylő az igényelt dolgokra nézve igazolt-e oly jogot, mely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak meggátlására, hogy a lefoglalt dolgok a foglaltató érdekében végrehajtási árverés alá bocsáttassanak, vagy nem? Ebből folyólag