Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XVI kötet második fele. (Budapest, 1916)

590 Polgári perrendtartás nyilvánvaló, hogy az igényelt vagyonnak a foglalás alól való felmentésén kivül más magánjogi igény érdemi elbirálása aa igényper keretében helyt nem foghat. Minthogy az 1893: XVIII. t.-cz. 22. §-ában körülirt beavatkozási perben — az igényperektől eltérőleg — épen aa képezi eldöntés tárgyát, hogy más személyek között folyamatban lévő perben, a per tárgyát képező dolog vagy jog a peres felekkel szemben a beavatkozót illeti-e meg, vagy nem, vagyis az igényperekre vonatkoztatva, a beavatkozó az igénylővel szemben az igényelt ingókhoz való erősebb jogot kiván érvényesíteni, a foglalás alól felmentésen jtulmenő ennek a magánjogi igénynek az igénylő és beavatkozó között való eldöntése, — a különben is gyorsabb lefolyást igénylő — igényperek keretén kivül esik. Minthogy ezt a perjogi elvet nem érintheti az a ténykörülmény sem, hogy a végrehajtást szenvedett ellen időközben csőd nyittatott, mert a S. E. 22. §-ában körülirt beavatkozási jog szempontjából az összhitelezőknek — egyébként a csődtörvény oltalma alá helyezett — érdekeit képviselő tömeggondnok kivételes kereshetőségi joggal biró harmadik személynek nem tekinthető: a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a főbeavatkozó kereseti kérelmének érdemleges elbírálását mellőzte. (C. 1914 márczius 18. 215/913. G. sz.) Lásd 1881 : LX. t.-cz. 96. §-át. — Állandó gyakorlat, hogy az igényper tárgyát egyedül az igénveit vagvonnak a perbe vont foglaltató hitelezővel szemben a foglalás alól való felmentése képezi. Lásd C. G. 133/97. (Uj Dtár VI. 14. L; F. II. 394. l.V. H. 30/97. (u. ott); C. I. H. 16/99. (M. 16913. e,). A végrehajtást szenvedő az igénylő részéről inditott perbe a végrehajtató jogának megvédése végett beavatkozhatok és beavatkozási jogát a felebbezési eljárásban feltétlenül akkor is gyakorolhatja, ha az első biróság előtti eljárásban részt nem vett C. I. H. 6/97. (G-l. Ttár Végrehajtási eljárás III. kiadás 119. 1.) V. ö. még C. G. 58/97. (M. 15630. e.). 83. §. 970. Az 1868 : LIV. t.-cz. 73. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy ha a felperes a beavatkozó jogát elösmeri, a főper általuk közösen vezetendő, az a következtetés folyik, hogy a beavatkozó pertársnak csakis ebben az esetben tekinthető, akinek hozzájárulása nélkül tehát a per sorsa felett a főperbeli felperesnek egyoldalúan rendelkezni nem lehet. Minthogy azonban a főperbeli felperes beavatkozónak a kereseti követeléshez való jogát el nem ösmerte, beavatkozónak nincs az a joga, hogy a főpert a főperbeli felperes akarata ellenére saját felperessége alatt önállóan lefolytathassa. (C. 1914. április 1. 1271. sz. A Pp. 83. §-a ma már e kérdést eltérően szabályozza.