Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

86 Büntetőtörvénykönyv. Felmentés vélt jogos védelem czimén C. 8058/908. (Gr. XVI. 409. 1.) L. az itt felhívott joggyakorlatot is. Hogy a jogos védelemhez nem szükséges a támadás bevárása, 1. C. 3303/907. (Uj Dtár VIII. 31. 1.) 195. A büntetés rendkívüli enyhítése a Btk. 92. §-a alapján, csak az ebben a szakaszban meghatározott határok között, de a bűncselekmény jogi természetének érintése nélkül, foghat helyt. A Btk. 92. §-a, csupán a szabadságvesztési büntetésnek az enyhítéséről rendelkezik, de nem terjed ki a mellékbüntetésre. C: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §. 2. pontja alapján, azért él semmiségi panasszal, mert a mellékbüntetés kiszabása mellőztetett. Az alsófoku bíróságok vádlottat a terhére megállapított, de a Btk. 92. §. alkalmazásával, a 20. §-hoz képest minősített hatóság elleni erőszak vétsége miatt csupán szabadságvesztési büntetésre ítélték és a hivatalvesztésnek, mint mellékbüntetésnek a kiszabását mellőzték, és pedig a kir. ítélőtábla az ítéletében kifejtett abból a jogi indokból, mert a Btk. 169. §-a értelmében a hivatalvesztés, mint mellékbüntetés a Btk. V. fejezetében meghatározott bűntett miatt alkalmazandó, ami magában foglalja azt a rendelkezést, hogy az ezen fejezet alá eső vétség esetén a hivatalvesztés, mint mellékbüntetés mellőzendő; miután pedig az idézett fejezetben meghatározott bűncselekmények kivétel nélkül büntettek: ebből okszerűen az következik, hogy ezen bűntetteknek a Btk. 92. és 20. §§. alkalmazásával vétségekké való lefokozásuk esetében, a Btk. 169. §-ban megjelölt mellékbüntetés kiszabása mellőzendő. A kir. Ítélőtáblának ez a jogi álláspontja a törvény téves magyarázatán alapszik. Mert, mint azt a kir. Guria a 2-ik számú döntvényét hatályon kivül helyező 90. számú T. H.-ban kimondotta, a bűntettnek vagy vétségnek alkotó elemeit a törvény állapítja meg és azokon változtatni nem lehet. Ebből folyólag nem változtat a bűncselekmény jogi természetén a btk. 92. §-nak alkalmazása sem, mert a büntetés rendkívüli enyhítése a tettes vagy más közreműködőnek személyi, vagy a tett elkövetési körülményeire alapított bírói mérlegelés következménye, a tett alkotó elemeit azonban nem érinti, mihez képest a büntetés rendkívüli enyhítése a Btk. 92. §-a alapján, csak az ebben a szakaszban meghatározott határok között, de a bűncselekmény jogi természetének érintése nélkül foghat helyet. Minthogy pedig a Btk. 92. §-a csupán a szabadságvesztési büntetésnek az enyhítéséről rendelkezik, de nem terjed ki a mellékbüntetésre, tehát ebben az esetben a Btk. 169. §. szerint kiszabandó hivatalvesztés mellőzésére.