Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

79. §. 85 tettszőleg nyilván azért, mivel a büntetőjogi felelősséget maga után vonó gondatlanság meg nem állapíttatott. A panasz alaptalan. A ténymegállapítás szerint a vádbeli eset alkalmával augusztus 11-én este 8 óra tájban a községi lakosok fehér szinü veszett kutyát üldöztek, mely előzőleg vádlottat is a kezén megmarta, mire vádlott puskáját magához véve, a falu végén levő íüzfabokrokkal borított patak mellett abban az irányban, amely irányban az emberek a veszett kutyát üldözték, fegyverét lövésre készen tartva, állástfoglalt. Midőn azután az esti szürkületben 15—20 lépésnyi távolságba a bokrok között valami fehéret látott mozogni, hirtelen abba az irányba lőtt s a vélt kutya helyett sértettet lőtte meg. E tényállás alapján nem kétséges, hogy cselekvése közben vádlott nem fejtette ki azt a köteles gondosságot, amelyet rendes körülmények között mindenki kifejteni köteles, hogy embertársának jogsérelmet ne okozzon. A kellő óvatosság s gondosság elmulasztása azonban csak akkor esik büntetőjogi beszámítás alá, ha az azt elmulasztó fél az ő egyéni tapasztalata s a cselekmény vagy mulasztás elkövetésekor nála fenforgó lelki állapotokra való tekintettel a jogsértő eredmény bekövetkezésének lehetőségét felismerhette, előre láthatta. Minthogy pedig arra való tekintettel, hogy a veszett kutya közellétében rejlőnél és az előző megzavarás következtében beállott izgatott lelki állapotnál fogva vádiott a hirtelen cselekvés szükségessége pillanatában nem lehetett abban a helyzetben, hogy a megpillantott mozgó fehér pont mibenlétéről előzetesen meggyőződjék, vagy hogy mulasztásának következményeit mérlegelve a jogsértő eredmény bekövetkezésének lehetőségét megfontolhatta, előre láthatta volna: ezeknél fogva a kir. Curia is osztja az alsőfoku bíróságoknak azt'a jogi meggyőződését, hogy az adott körülmények közt vádlott terhére a büntetőjogi felelősséget maga után vonó gondatlanság meg nem állapitható. Az ekként alaptalannak talált panasz tehát a Bp. 437. §-o értelmében elutasítandó volt. (C. 1913. május 20-án. 3773. sz.) Szándék és gondatlanság hiányának megállapítása vádlottak alacsony műveltségi foka folytán C. 6061/96. (M. IX. 483.) Erős felindulás esetei: (Uj Dtár VIII. 26. 1., Gl. Ttár, Btö. 128. 1. Szervi szívbajban szenvedő gondatlansága C. 7477/907. (Uj Dtár VIII. 284. 1.) 79. §. 194. A jogtalanul megtámadott mindaddig jogosított védekezni, mig a további támadás veszélye elhárítva nincs, a miből kifolyólag a közvetlenül fenyegető, de még be nem következett ismételt támadás elhárítására szükséges cselekmény is a jogos védelem körébe esik. (C. 1913 július 18-án, 4576. sz.)