Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója. 71 óta állandóan fenállott és illetve hogy az az 1910. év végén 6344 K 88 fillér volt. A bizonyítási eljárás során felderített ebből a tényállásból következik tehát, hogy panaszos szövetkezet a k.-i Takarékpénztártól, tehát egy tőle külömböző s vele szemben önálló pénzintézettől folyószámlára, állandóan jelentékenyebb összeget vesz fel és használ. Egyszersmind a bizonyitási eljárás során beérkezett adatok s különösen ugy a panaszos szövetkezetet illetőleg, mint a k.-i Takarékpénztárt illetőleg beszerzett Alapszabályok azt, hogy a panaszos szövetkezet és illetőleg a k.-i takarékpénztár között a magyar királyi közigazgatási biróság pénzügyi osztálya által alkotott 21. számú döntvényben meghatározott alapszabályszerü kapcsolat és illetve érdekközösség állana fenn: egyáltalában nem bizony itják. Ezzel a tényállással szemben, — mely kétségtelenül a beszerzett szövetkezeti alapszabályok 17. §-ának a szövetkezet által eszközlendő kölcsönfelvételeket általánosságban megengedő rendelkezésén alapszik, a pusztán a bizonyítási eljárás során felhozott és ott fel is derített az a körülmény, hogy tudniillik nevezett k.-i Takarékpénztár a panaszos szövetkezetnek üzletrészes tagja, magában véve a 6%-os kedvezménynek a megadását nem indokolja. Az 1880. évi LX. törvényczikk 1. §-a ugyanis ebben a kedvezményben kifejezetten azokat az ápoló-, vagy élelmezési, elölegezési és általában önsegélyző egyesületeket kívánta részesíteni, amelyek, alapszabályaik értelmében, üzleti tökéjüket csak tagjaiktól havonként 4 forintot (8 koronát), hetenként 1 forintot (2 koronát) meg nem haladó részletekben szedett törzsbetétekből gyűjtik és melyek üzletüket a tagjaiknak nyújtott ápoláson, segélyen, előlegezésen, vagy kölcsönön tul más nyereményre, vagy kereseti ágra ki nem terjesztik. A törvénynek ebből a rendelkezéséből világos, hogy a törvényhozónak a szövetkezetek számára biztosított e kedvezmény megadásánál a czélja az volt, hogy egyrészről a takarékosságot fejlessze és kis tőkének, szerény összegű befizetések mellett eszközlendő gyűjtését támogassa, másfelöl pedig, hogy a kölcsönvételre szoruló s szerényebb anyagi viszonyok között levő egyének számára, a szövetkezetek tagjai közé való belépéssel, az alacsonyabb kamatláb mellett való kölcsönszerzés lehetőségét előmozdítsa. Ez következik különben a magyar királyi közigazgatási biróság pénzügyi osztálya által alkotott 21. számú döntvénynek egész okfejtéséből is. Nem lehet kétség az iránt, hogy a törvényhozónak nem lehetett a czélja az, hogy a kérdésben levő 6%-os kedvezményt megadja és illetve biztosítsa azoknak a szövetkezeteknek is, amelyek, mint panaszos szövetkezet, más, tőle külön álló s a jelen esetben az alapszabályokból kitünőleg 120.000 korona alaptőkével alakult pénzintézettől, folyószámlára vesz fel nagyobb összegeket. És pe-