Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Btk. 378. §§. 111 374., 378. §§.; 203., 206. §§. 239. I. A hamisítványnak könnyen felismerhető volta mellett még nem tartható kizártnak, hogy az különösen a tájékozatlan egyének megtévesztésére alkalmas s igy az olyan utánzatszámba megy. a melynek elkészítésével a pénzhamisítás teljesen bevégeztetett; abból a való tényből pedig, hogy 54 db, tehát nagyobb mennyiségű hamis 1 koronás készíttetett és hogy ennek előállítása után is a hamisításhoz szükséges nagyobb mennyiségű anyag vásároltatott, a forgalomba hozatalra irányuló ezélzat szintén helyesen állapíttatott meg, a mi a Kbtkv. 55. §'. szerinti minősítést kizárja. II. Vádlott a neki átadott hamisítványokat, tudva ezek hamis voltát, a szekrénybe elrejtette, a hamisításnál használt eszközöket pedig a kályhába dobta, a mikor lakásukon a csendőrök megjelentek. Tekintve azonban, hogy a pénzhamisításban vádlottnö férje is bűnrészes, a megállapított tényekből okszerű az a következtetés, hogy a bűnpártoló cselekményt nem a reá nézve lettesnek, hanem férjének megmentése érdekében követte el, kétségtelen, hogy vele szemben a Btkv. 378. §-ában foglalt rendelkezés nyer alkalmazást. (C. 1912 október 23-án, 7198/912. B. sz.) Ad I. Megtévesztésre alkalmatlan pénzhamisítvány készítése: kisérlel. G. 351/908. (Uj Dtár VIII. 150. 1.) Ad II. Az elkövetésre használt kés elrejtése bűnpártolás. C. 751/908. (Uj Dtár VIII. 459. 1.) Bn. 50. §. 240. I. Vádlottak az írástudatlan sértettnek azt mondották, hogy részére csak 48 K utalványoztatott ki, ellenben azt, hogy a 48 K-án felül még 100 K is jár és kiutalványoztatott részére, elhallgatták s valótlan előadásukkal rábírták a sértettet arra, hogy a végzéssel javára kiutalt összes járandóságát egyik vádlottra irásos engedménynyel 44 K-ért átruházta, a ki ezen engedmény alapján a birói letétből 185 K-át fel is vett; vádlottaknak ez a tette csalás. — II. A csalásnak a fondorlattal való tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás az elkövetési cselekedet, miből folyóan mindazok, a kik a fondorlatot a sértett megtévesztésére használták, tettestársak. (Ci 1912 november 12. 7665/91.2. sz. III. Bt.) 241. A fondorlat fenn vagy fenn nem forgása minden esetben a tévedésbe ejtett személy egyéniségétől és személyes körülményeitől függ. Csalás miatt elitéltetett a vádlott, mikor a sértetett, mint egyszerű munkásembert ámította azzal, hogy összeköttetéseinél fogva, az állomásfőnök megvesztegetésével őt fékezőnek a Máv.-hoz bejuttatja, evégből elkérte okmányait és ugy előtte, mint a rokonok előtt, az állások