Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

112 Büntetőtörvénykönyv. szerzésében elért eredményeive] is dicsekedve, ily módon birta rá a megvesztegetésre szánt pénz .átadására. (C. 1912 deczember 4. 8280/912. sz. a. IV. Bt.) Sértett értelmi fokának figyelembevétele a fondorlat rnegállapitásánál. C. 7474/911. (Gr. XVIII. 402. L), C. 7888/911. (ugyanott). L. még Gr. XVII. 424—426. I, Gr. VI. 487. 1. közölt eseteket. 381. §. 2. pont. 242. 1. Az 1910. évi VIII. t.-cz. értelmében alkalmazott népszámlálási számlálóbiztos közhivatalnoknak tekintendő személy. II. Elitélés csalás büntette czimén (Btk. 381. §. 2. pont), mikor a népszámláló biztos hivatalos eljárásáért dijat követelt és azon kijelentése folytán, hogy a sértettek fizetni kötelesek, kapott is. (C. 1913 május 11. 3595. sz. a.) Ad I. Ki tekintendő közhivatalnoknak, 1. Uj Dtár VIII. 595—598. 1., C. 3135/911. (Gr. XVIII. 393. 1.), C. 7307/911. (Uj Dtár XIV. 240. 1.) 386., 400. §§. 243. A törvény a szándékos közreműködésnek eredményéül a Btkv. 400. §-a szerint valamely ténynek, körülménynek vagy nyilatkozatnak a közokiratba foglalását kivánja; a telekkönyvi hatóság akkor, midőn elrendelte a kitűzött árverésnek felfüggesztését, a hozzá intézett, bár egyoldalú kérelem folytán csak rendelkezést tartalmazó határozatot hozott. E birói döntés a Btkv. 400 §-a által kivánt okiratba foglalásnak nem felel meg. C: A Bp. 385. §. 1. a) pontra alapított semmiségi panaszok alaptalanok, mert a vádlottak tettei bűncselekmények. Ugyanis az a cselekmény, hogy Sz. F.-né szül. B. T. J. vádlott férjének Sz. F.-nek, valamint özv. B. T. L.-né szül. P. J. vádlottaknak közreműködésével, ingatlan vagyonát fiára, a három éves ifj. Sz. L.-ra átruházta és telekkönyvileg is nevére irattá, nem ütközik ugyan a Btkv. 400. §-ba, de kimeríti a Btkv. 386. §. szerinti csalás ismérveit. Az ügyletről felvett közjegyzői okiratba s ez alapon a telekkönyvbe vádlottak szándékos közreműködése következtében, valótlan tényképen vétetett ugyan fel az, hogy az adásvevési szerződést ifj. Sz. L. vevő kötötte meg s az ingatlan vételére nézve ő tett nyilatkozatot, mert ez a nyilatkozat nem tőle származott, hanem az atyja Sz. F. vádlott által tétetett; valótlan tényképen vétetett fel a közokiratba, hogy ifj. Sz. L. az eladónak vételárt fizetett; abból folyóan azonban ifj. Sz. L.-ra jogsérelem nem származhatott. Egyébként pedig a megállapított tényekből következik, hogy