Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

L02 Büntetőförvéhykönyv. ő rágalmazott, mert állításai valótlanoknak nem bizonyultak; vitatja továbbá, hogy ügyében a képviselőház érdemileg is határozott, mert a. tanúvallomásokat mérlegelve, tagadta meg a mentein)i jog felfüggesztését azért, mivel a feljelentésben előadottakat a kihallgatott tanuk valóknak bizonyították. A panaszokat, mint alaptalanokat a Bp. 437. §. negyedik bekezdése értelmében el kellett utasitani, mert a sértett ellen lefolytatott vizsgálat alapján Torontálvármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya és a belügyminiszter, mint a sértett fegyelmi hatóságai, nem azért szüntették meg a további eljárást, mivel a bizonyított tényeket fegyelmi vétség megállapítására elegendőknek nem találták, hanem világosan azért, mivel sértett a panaszolt vétséget cl nem követte; tehát törvény által alkotott halóságok törvéryes hatáskörében hozott határozataikkal végérvényesen megállapították, hogy a vádlott részéről a sértett ellen emelt vád valótlannak bizonyult. E határozatokkal szemben a képviselőháznak a mentelmi jog felfüggesztése kérdésében hozott határozata még abban a fenn nem forgó esetben sem volna ligyelembe vehető, ha ama határozat azon alapulna, hogy a sértett ellen emelt vád valónak bizonyult, mert ennek eldöntésére nem a képviselőház vagy annak mentelmi bizottsága van hivatva. Ami pedig a jóhiszeműséget illeti, sikerrel az sem érvényesíthető, mert a kir. Ítélőtábla nem fogadott el valóknak oly tényeket, melyekből az volna megállapítható, hogy vádlottnak alapos oka volt a sértett ellen vád tárgyává tett tényeket valóknak tartani. (G. 1913. márcz. 4-én. 1G45. B. sz. a.) Lásd Szegedi T. 2464/911. (Gr. XVIII. 365. 1.) s az itt felhívott joggyakorlatot. 270. §. 217. A sértett állami főgimnáziumi tanár sértő kifejezéseknek sajtóközleményben vele szemben történt használatáért tett feljelentést; a minősités, a hatáskör s a vádnak ki által való képviselete szempontjából a tett minősége s nem pedig a cselekménynek a sértett által való elnevezése vagy minősítése az irányadó és különösen közömbös, hogy a sértett az inkriminált kitételeket az ő tanári működését érintőnek vagy nem- érintőnek tekinti-e. Ebben az ügyben, minthogy a Btk. 270. §. 2. pontjában emiitett tényállítás nem forog fenn, másrészt olyan körülmény, mely a Btk. 264. §-ának alkalmazását vonná maga után, fel sem hozatott, az esküdtbíróság hivatott az eljárásra s a vád képviseletére elsősorban a sértett mint főmagánvádló van hivatva. (Határozat a jogegység érdekében.) (Öuría Jogegységi Tanácsa: 1913 január 24. 629/1913. sz. a.) V. ö.: C. 3689/90. (Uj Dtár VIII. 257. 1.)