Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

263., 264. §§. 101 Mindkét alsóbbfoku biróság a Bp. 385. §. 1. c) pontjában megjelölt semmiségre adott tehát okot, — tekintet nélkül arra, hogy a valódiságnak helytelenül megengedett bizonyítása sikerült-e vagy sem, — midőn a büntethetőséget kizáró ok fennforgását megállapították. Minthogy pedig a kir. Ítélőtábla magévá tevén a kir. törvényszék ténybeli megállapításait, valónak fogadta el azt, hogy a vádbeli sajtóközlemény szerzője a vádlott, s hogy ez a 'közlemény éppen a M. és a főmagánvádló közt lefolyt eset alkalmából tétetett közzé s a megállapított tények szerint arra is vonatkozik, — minthogy továbbá annak a hírnek a terjesztése, hogy valakit tettleg inzultáltak, az illetőre nézve meggyalázást foglal magában, oly tények pedig, melyek a bizonyíthatóságot, vagy büntethetőséget kizáró ok törvényszerű megállapítását engednék, valónak el nem fogadtattak; ennélfogva mindkét alsóbbfoku biróság Ítéletének megsemmisítésével a vádlottat a rendelkező rósz értelmében bűnösnek kellett kimondani, és ellene a bűnösségével arányos büntetést kiszabni. A vádban kiemelt rágalmazás vétsége azért nem volt megállapítható, mert a más által történt inzultálás és igy annak elhiresztelése is, meggyalázó, de egymagában közmegvetés tárgyává nem tesz és a bántalmazás ellen büntető eljárásnak sem lehet oka. (C. 1912. november 12-én 7632. sz. a.) 263., 264. §§. 216. A Btk. 263. §. és 264. §-a a rágalmazások különböző nemeinek minden megkülönböztetése nélkül, tehát minden rágalmazásra érvényes rendelkezéseket tartalmaznak s a birói gyakorlat már megállapodott abban, hogy a törvényalkotta fegyelmi hatóságok megszüntető határozatai s felmentő Ítéletei csak akkor nem bírnak a 264. §. 3. pontban nekik tulajdonított tiltó hatálylyal, ha a fegyelmi esetén tulmenőleg még a kir. bíróságok hatáskörébe tartozó valamely bűncselekmény is képezte a feljelentés tárgyát. C: A kir. Ítélőtábla ellen a közvédő a B. P. 385. §. 1. a) és c) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a vádlott részéről a sértett ellen emelt vád valótlannak nem bizonyult s mert a vádlott jóhiszeműsége a büntethetőséget kizárja. Vádlott a vele kézbesítés utján közös Ítélet ellen írásban szintén a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontja alapján élt semmiségi panaszszal s abban azt vitatja, hogy a sértett ellen lefolytatott fegyelmi eljárás során kihallgatott tanuk bizonyították azokat a tényeket, melyeket ő a feljelentésben sértett ellen panasz tárgyává tett s ha a fegyelmi hatóságok ama bizonyított tényeket nem találták elegendőknek fegyelmi vétség megállapítására, abból még nem következik, hogy