Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

256 Melléktörvényekben megállapított vétségek és kihágások C: A tábla vádlottakat, mint tetteseket az 1897 : XXXVII. t.-cz. 1. §-ának első és utolsó bekezdésébe ütköző bélyeghamisítás vétségében mondotta ki bűnösnek, mert közösen közreműködtek abban, hogy a szerb állam területén, a hol a gyufa eladásának joga az államot illeti meg, hamis zárószalagokkal ellátott gyufacsomagok forgalomba hozassanak. Az elitélés nyilván arra alapittatott, hogy vádlottak az adó biztosítására szolgáló Jegyet forgalombahozás végett utánozták, illetőleg ilyen jegyet tudva felhasználtak. Az állami egyedáruság azonban, mint az államhatalom részéről az állam jövedelmének fokozása vagy más állami érdekeknél fogva fenntartott és gyakorolt az a jog, mely szerint egyes dolgok, illetve áruk kizárólag csakis az államkincstár, illetőleg a részéről nyert felhatalmazás folytán mások által állithatók elő vagy hozhatók forgalomba, a törvény által megállapított adó jogi természetével nem bir s azzal nem azonositható. Ezen jog kizárólagos gyakorlásának s az abból várható jövedelemnek biztosítása czéljából alkalmazott záró szalagok vagy más jegyek tehát nem tekinthetők olyan, az állam által kiadott és az adó biztosítására szolgáló jegynek, a melynek forgalomba hozás végett való utánzása, meghamisítása vagy tudatos felhasználása az 1897 . évi XXXVII. t.-cz. 1. §-ában foglalt rendelkezés szerint büntetendő s ezért az ilyen cselekmények csak mint jövedéki kihágások birálandók el. Ilyeneknek tekinti és megfelelően bünteti az 1887 : XLV. t.-cz. 27. §-a a kincstár által dohány-gyártmányainak csomagolására, felszerelésére és a szivarkák készítésére használt nyomtatványoknak és hüvelyeknek utánzását, valamint az ily utánzott nyomtatványok és hüvelyeknek külföldről való behozatalát, birtoklását, 'árubabocsátását és felhasználását. Minthogy pedig a B. T. K. 1. §-a értelmében büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít s így erre való tekintettel megsértette a törvényt a tábla, midőn akként döntölt, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény: ennélfogva: a H. J. vádlott és védője részéről érvényesített és a B. P. 387. §-ának utolsó bekezdése értelmében a perorvoslattal nem élt, többi vádlottak javára is figyelembe vett, a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmiségi okból a tábla ítéletét megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni kellett. Ez az ítélet ki nem terjedhetett a BP. 20. §-a szerint az illetékes hal óságától összefüggés okából el nem vonható jövedéki kihágási ügyre. (1912. évi márczius 13-án, 1859. sz.) Az 1897. XXXVII. t.-cz. 2. §-a szerinti kihágás lénválladéki elemét az utánzatoknak a megtévesztésére alkalmas volta nem képezi. C. Jeé. 2514/910. (Gr. XVII. 432. 1.)