Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

1887 : XLIV. t.-cz. 253 esetre, ha a kihágásért kiszabott pénzbüntetést kell elzárásra átváltoztatni. Az egyik terjed ötven kra.jczárlól két forintig és ezt helyettesíti három órai elzárás mint legkisebb (17. §.) és 12 órai elzárás, mint legmagasabb büntetés. (22. §. második bekezdés.) A második tétel terjed két forinttól tiz forintig és tizforintonkint emelkedik; mindegyik tiz forintig terjedő összeg helyeit a biró egyegy napi elzárást állapit meg. (22. §. harmadik bekezdés.) Minthogy pedig az 1883: XLIV. t.-czikk 108. §-ának b) pontja egységes tételt állit fel, mely szerint tekintet nélkül arra, vájjon elzárásra vagy fogházra kell átváltoztatni a jövedéki kihágásért megállapított pénzbüntetést, minden be nem hajtott öt forint után egy napi szabadságvesztés büntetés állapítandó meg: nyilvánvaló, hogy ezzel a törvényhozó nem csak a K. B. T. K. 22. §-ának harmadik bekezdésében foglalt átváltoztatási szabályt módosította, hanem egyuttal hatályon kivül helyezte a K. B. T. K. 22. §-ának második bekezdésében foglalt azt a tiltó rendelkezést is, mely szerint két forintot felül nem haladó pénzbüntetés helyett tizenkét óránál hosszabb ideig tartó elzárás nem állapitható meg. Ezeknél fogva a tiz koronát vagy annak többszörösét felülhaladó pénzbüntetésnek a további teljes tiz koronát el nem érő része helyett szintén teljes egy napi elzárás, illetőleg fogház állapítandó meg. Ez a határozat nem terjed ki azokra az esetekre, melyekben valamely külön törvény vagy törvény által fenntartott külön rendelet vagy szabály a jövedéki kihágásért kiszabott pénzbüntetésnek az 1883 : XLIV. t.-cz. rendelkezésétől eltérően való átváltoztatását rendeli. Kelt Budapesten, a Curia büntető tanácsainak 1912. ápr. 19-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi május hó 3-án tartott teljes ülésben. A kolozsvári t. V. sz. büntető döntvényét lásd (Gr. XVIII. 409. 1.); lásd még az itt felhívott joggyakorlatot. 1887 : XLIV. t.-cz. 24. §. A budapesti kir. Ítélőtáblának 7. számú büntetőjogi döntvénye. 419. Az 1887. évi XLÍV. t.-cz. 24. §-ában a vendéglősök, korcsmárosok, kávéházak és más nyilvános helyek tulajdonosaira, valamint a hajóskapitányokra hárított büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges tényáíladék ki van-e merítve az által, ha a nyilvános helyek tulajdonosainak üzleti helyiségeiben, illetve a hajón alkalmazottak vagy idegenek, nem a kincstár gyáraiból vagy raktáraiból származó dohánytermékeket árusítanak el? (Vonatkozással a szegedi kir. Ítélőtáblának 3215/1910. P. Ü. sz. határozatára, valamint a budapesti kir. Ítélőtáblának 16620/1891., 3910., 4787. és 4789/1911. B. sz. határozataira és 211/1912*. B. sz. ügyre.)