Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

Btk. 386., 387. §. 239 nek jelentetett ki, az előző törvény által indítványra jogosítottnak vádelejtése joghatálylyal ne mbir. (C. 1912. febr. 21. 1281. sz. ad I. Azonos: C. 1470/912. sz. V. ö.: C. 9420,904.; 1673/904. és 4866/904. (Uj Dtár VIII. 482. L), mely esetek mind azt az álláspontot osztják, hogy a megrendelések gyűjtésével megbízott ügynök nem sorolható a btk. 381. §. 2. pontjában emiitett személyek közé. Btk. 386. §. 395. Nincsen befolyással a B. T. K. 389. §-ába ütköző bűncselekményre nézve az, hogy az a jogügylet, melynek kötésével a hitelezőknek megkárosítása vétetett czélba, érvénytelenség miatt megtámadható, mert a jogügyletnek kohoíása, tehát egy egyébként is megtámadható ügyletnek létrehozatala a törvény szerint a csalásnak egyik elkövetési cselekménye, sőt a vádlottak is éppen az által követték el a bűncselekményt, hogy jogügyletet koholtak. A különvédőnek amaz érvelése tehát, hogy ifj. P. A. vádlott a szerződés kötése idejében nem lehetett teljeskoru s a szerződés e miatt érvénytelen, nem volt figyelembe vehető. A cselekmény az alsóbiróságok helyes következtetései szerint a bekövetkező végrehajtás előtt a hitelezők megkárosítása czéljából követtetett el, sőt a hitelezőknek kár is okoztatott. A B. T. K. 386. §-ának rendelkezései szempontjából a hitelezőnek megkárosítása nem csak akkor következik be, ha követelése mindenkorra behajthatatlanná lesz, hanem akkor is, ha időlegesen nem juthat kielégítéshez azért, mert követelése behajthatatlannak mutatkozik. Vagyonhiány csak a végrehajtás sikertelen foganatositása által bizonyítható. C. 7929/91. (Uj Dtár VIII. 491. 1.) Btk. 387. §. 396. I. A Btk. 387. §-a esetében a csődnyitást kivéve, a tényálladék ugyanaz, mint a Btk. 414. §-a esetében; a 387. §. alá eső csalás tehát a csalárd bukás alkatelemeinek figyelembevételével bírálandó meg. Ez a szabály áll a kárösszeg megállapítására, különösen pedig arra is, vájjon a kár 4000 K-i meghalad-e vagy sem. — II. A kár meghatározásánál az az értékveszteség az irányadó, mely a bukás csalárdságát megállapító cselekmények következtében hárul az összes hitelezőkre. (C. 1912. április 16. 2777/912. sz. a. III. Bt.) Állandó gyakorlat, hogy csődkérés és e kérés elutasítása nélkül e szakasz esete nem forog fenn. C. 8753/98. (Uj Dtár VIII. 494. 1.) C. 2898/86. (Gr. VI. 1623. e.; Ö. D. I. 140. 1.) — Csalárd vagyonelvonás, midőn a csőd kimondható nem volt. C. 6144/88. (Gl. VIII. 2337—2341. e.) A Btk. 387. §-a szempontjából az a körülmény, hogy vádlott a vádbeli cselekményt nem a csődnyitást megtagadó végzés előtt,hanem annak meghozotala után követte el, különbséget nem tesz, mert a törvény ezt a megkülönböztetést nem ismeri. C. 5899/911. (Gr. XVIII. 384. 1.)