Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIII kötet. (Budapest, 1912)

94 A m. kir. közig, bíróság pénzügyi osztályának határozatai. 81.638. számú pénzügyminiszteri rendelet 17. §-a értelmében az engedélyezett fizetési halasztás csak a végrehajtás Ill-ik fokozatát akasztja meg, mert a törvény a zálogolást, mint önálló biztositási eszközt meg nem állapítván, a rendeletnek ez a rendelkezése csak a már a törvényes esedékesség alapján foganatosított zálogolás további hatályára vonatkozhatik, annak olyan hatályt, amelynek alapján az engedélyezett halasztással esedékességében kitolt tallózásra a zálogolás, mint önálló biztosítás volna ez alapon foganatosítható, tulajdonítani azért nem lehet, mert ez a rendelkezés az idézett törvényben támpontot nem talál és így ily értelmű alkalmazását a törvény rendelkezésével fenforgó ellentét zárja ki. Minthogy pedig a jelen esetben a már engedélyezett halasztás után, tehát esedékességében kitolt tartozásra foganatosíttatott a zálogolás, az evvel a nem törvényszerű eljárással felmerült költséggel a panaszos jogszerűen nem is terhelhető, a panasznak azért helyt adni és a felmerült költség alól a panaszost felmenteni kellett. Kb. 21.291. 1909. P. sz. III. oszt. kereseti adó. 167. A szőlőbirtokost saját termésű borának kis mértékben való elárusitása után III. osztályú kereseti adóval megróni nem lehet. Kb.: A földbirtokos, ha földjének termését eladja, csak a földadóval megadóztatott jövedelmét váltja pénzre és nem vitás, hogy az ekképen pénzzé tett már megadóztatott jövedelme után a kereseti adóra nézve most érvényben levő törvény t. i. az 1875. évi XXIX. törvényczikk szerint külön kereseti adót fizetni nem tartozik. Ennek az elvnek alkalmazásánál az a körülmény, hogy a földbirtokos összes termését egyszerre (nagyban) avagy részletekben (kicsinyben; adja-e el, különbséget nern tehet és nem tehet különbséget az eladásnak többé vagy kevésbbé nyereséges módja sem, mert az idézett törvényczikk nem nyújt alapot arra, hogy valamely földbirtokos csupán azért legyen kereseti adóval terhelhető, mivel termését nagyban vagy kicsinyben elönyösebben tudta eladni, mint ahogy a többi birtokos az ö földjének termékeit értékesíteni tudta. E részben pedig a szőlőbirtokosok között és illetve más földbirtokosok között különbséget tenni nem lehet, mert az emiitett törvényczikk ily különbségnek a megtételére semmi alapot sem nyújt s ennélfogva kétségtelen, hogy a szőlőbirtokost sem lehet azon a czimen kereseti aaóval tenhelni, hogy bortermését kis mértékben árusítja el. Ennek az elvnek alkalmazására semmi pefolyással sem lehet az a körülmény, hogy az állami italmérési jövedékről szóló 1888: XXXV. és 1899: XXV. törvényczikk abból a czélból, hogy a jövedék bevételei az italmérési vagy engedélyi illeték és a boritaladó is, az államkincstár részére biztosíttassanak, a saját termésű bo-