Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. V. kötet. (Budapest, 1911)

1881. LIX. t.-cz. 4. §. 29 állapítását czélozza. Felperes, mint tanító özvegye, nem alapítja kereseti igényét az alperes nyugdíjintézettel kötött magánszerződésekre, hanem az alperes intézetnek belügyminiszteri bemutatási záradékkal ellátott oly alapszabályára, amely az ő férjének nyugdíjas állapotban vagy e nélkül elhalta esetére az ő részére a megállapított feltételek alatt nyugdijat biztosit. Tekintve, hogy a népoktatási nyilvános tanintézeteknél alkalmazott tanítók és ezek özvegyeinek ellátási igényeire nézve fennálló törvényes szabályok, czéljuknál fogva, a közoktatás érdekeinek előmozdítására és e szerint kiválóan közérdekek biztosítására vannak hivatva, ama viszony, amelyből felperes keresetét származtatja, nem esik a magánjog körébe, következőleg annak megbirálása, hogy felperes nyugdíjigényre bir-e jogosultsággal, nem a polgári bíróság, hanem az 1875: XXXII. és 1896: XXVI. t.-czikkek értelmében a közigazgatási hatóság, illetve a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. (1899 deczember 20-án I. G. 513. sz. a.) Kántortanitói illetmény kiszolgáltatása iránti kereset akkor is közigazgatási útra tartozik, ha a kántortanító nem a hitfelekezet vagy a község, hanem az egyes hitfelekezeti vagy községi tagok ellen lép fel és ha az eredeti munkatartozás utóbb szerződéssel készpénzbeli tartozássá változik át.* (A m. kir. minisztérium 1891 július 29-én I. M. 26.357/1891. sz. a.; 50.713/V- 10. B. M. sz. a.) Kántortanitói illetmény behajtása akkor is közigazgatási útra tartozik, ha a tanító nem a község vagy a hitfelekezet, hanem az egyes községi vagy hitfelekezeti tagok ellen lép fel. Nem nyilvános, jellegű magántanintézetben működő községi iskolai néptanítónak ebből a viszonyából felmerült követelése bírói útra tartozik. Tényállás: J. J. boglya-sallyai községi néptanító az északmagyarországi egyesitett kőszénbánya részvénytársulat tulajdonához tartozott bányatelepi iskolánál is működött az 1885. évi február 1-éig, mint segédtanító, havi 15 írt dij mellett. Minthogy K. I. társulati főgondnok J. J.-t az iskolából kitiltotta és fizetését megvonta: jogainak érvényesitése czéljából a füleki szolgabiróhoz fordult, aki azonban őt a törvény rendes útjára utasította. Ezen határozat következtében J. J. sommás pert indított a járásbíróságnál, amely a felperest a közigazgatási útra utasította. A kir. ministerium: Az észak-magyarországi egyesitett kőszénbánya részvénytársulatnak boglya-sallyai telepén létező iskola nem nyilvános jellegű és J. J. községi néptanítónak ott el-