Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

485. §. 159 meztetését megkapja, s a biztosító ezen körülményről tudomással birt, ugy a biztosított a díjfizetéssel csak akkor esik késedelembe, ha felhivatott a fizetésre, vagyis ha a biztosítottal a figyelmeztetés bármely formában tényleg közöltetett; a minek bizonyítása a biztositót terheli. A kir. Curia: A biztosított az ajánlat aláírásakor kikötötte, hogy neki csak akkor kelljen a dijat fizetnie, mikor az alperesnek ez iránti figyelmeztetését megkapja; az a körülmény pedig, hogy alperes biztositó társaság erről a kikötésről tudott s ahhoz hozzájárult, tényként megállapítható. Minthogy pedig ily kikötés esetében a biztosítási feltételek 8. §-ának utolsó kikezdése nem irja elő azt, hogy biztosítottnak az a kivánata, miszerint ő a dijak lejártára az alperes társaság által mily formában, írásban vagy szóbelileg történjék és minthogy magából az érintett kikötésből önként következik, hogy a biztosított a díjfizetéssel csak akkor esik késedelembe, ha az felhivatott a fizetésre vagyis, ha a biztosítottal a figyelmeztetés bármely formában tényleg közöltetett; alperes a felperes tagadásával szemben azonban azt, hogy a fizetésre való felhívás a biztosítottal tényleg közöltetett, nem bizonyítván s így a biztosított a díjfizetés tekintetében késedelembe esőnek nem tekintethetvén: ezekből az okokból a kir. Curia is megállapította, hogy a biztosítási szerződés a baleset megtörténte idején hatályában fenállott. (1904 deczember 28. 1279/ 1904. ez. a.) Hasonló I. G. 131/905. 356. A már lefolyt biztosítási évre utólagosan fizetendő visszatérő dij csak annyiban esik a K. T. 485. §. 4. pontja alá, a mennyiben a biztosított a már lejárt részlet fizetésének elmulasztása által kifejezést adott annak, hogy az utána következő évre a biztosítást fenntartani nem kívánja. (Curia 1904 január 21. 247/903.) 357. A biztosító-társulat beperesitvén a le nem fizetett bizt. dijat és ez jogerősen meg is ítéltetvén a bizt. társulat javára — a bizt. dijnak valóságban nem történt kifizetése nem tekinthető a K. T. 485. §. 4. p. alá eső oly mulasztásnak, a melynek alapján a bizt. társulat a szerződés hatálytalanságát vitathatná, mert a lejárat után a bizt. dij érvényesítése által a társulat maga kívánta a szerződést hatályban tartani, a melyhez a biztosított jogerős elmarasztaltatása folytán hozzájárulván, a biztosítási szerződés folytonosan hatályban maradt és ennek folytán a beperesités után, de a bizt. dij tényleges megfizetése előtti időben szenvedett tűzkár a bizt. társaság által megtérítendő, mivel ez esetben nem a szer-