Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

454—456. §. 7 A kereskedelmi törvény 454. §. szerint a biztosítási vállalatok kötelesek a czégbejegyzés alkalmával azon elveket bejelenteni, melyek szerint a befizetett alaptőke s a díjtartalék elhelyeztetik. A 455. §. szerint az életbiztosítási vállalatok ezen kivül még a díjtartalék kiszámításának elveit is, az ennél alkalmazott halandósági, illetőleg élettartami táblázatok bemutatása és a számitásnál alapul vett kamatláb kijelölése mellett, bejelenteni taroznak, mely adatok közzé nem tétetnek .ugyan, de a törvényszéknél mindenki által megtekinthetők és másolatban kivehetők. Azon biztosításoknál, melyek ezen elvektől szándékolt eltérés bejelentése előtt vállaltatnak el, alapul az eredetileg bejelentett díjtartaléknál csekélyebb díjtartalék nem vehető. A 456. §. ,az életbiztosítási díjtartaléknak csak azon szakaszban kijelölt módon lehetőleg biztosan leendő elhelyezéséről gondoskodik. Végül a 459. §. 2., 3. és 4. pontja a biztosítási díjtartaléknak az egyes biztosítási ágak szerint és a számadási időn tul befizetett dijaknak (dijátvitel) a mérlegbe, a tartozások közé, leendő helyezését rendeli el. A törvény e rendeleteinél fogva nem maradhat fenn kétség az iránt, hogy az életbiztosítási szerződések mindenkori értékét stb. (Curia 1886 márczius 10. 1103/1885. sz. Azonos 924/1887. sz.) 456. §. 10. Az olyan biztosító-társaság, mely habár viszontbiztosításban, összes díjtartalékát egy más társaságra átruházta, díjtartalékkal nem rendelkezvén, a biztosítottak nem kötelesek vele a biztosítási szerződést folytatni. Curia: A kereskedelmi törvény 454—456. §-ai az e törvényben meghatározott legsúlyosabb büntetés terhe alatt (462. §.) az életbiztosítási vállalatokat különösen arra is kötelezik, hogy a díjtartalék kiszámítása elveinek (455. §.) .megfelelőleg képződött életbiztosítási díjtartalékot nem más, mint „csak" a 456. §-ban előszabott módon helyezzék el. A törvény ezen határozott rendelkezésénél fogva, valamint egyrészt kétség nem lehet az iránt, hogy a díjtartalék feletti rendelkezési jog a biztosító-társaságot minden körülmények közt csak ezen 456. §. korlátai közt illetheti meg, ugy másrészt az is bizonyos, hogy azon biztosító-társaság, mely ily tartalékkal egyáltalán nem bir, azt elő nem állította, vagy a feletti rendelkezési jogosultsággal többé nem bir, már akár azért, mert a tartalékot vagy a feletti rendelkezési jogot mások tulajdonába bocsátotta, akár azért, mert a rendelkezési jog tőle törvényesen elvona* tott (pl. csődnél), vagy végül a mely biztosító-társaság díjtartalékát egyébként helyezi el, mint a hogy azt a törvény imperative előszabja: az ily helyzetbe került biztosító-társaság a biztosított irányában nem tekinthető többé a biztosítási ügylet folytatására jogo-