Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

478. §. 121 tett, még ezen bizonyítékok alapján egyáltalán meg nem állapitható, hogy a kárkimutatás szerint részletezett mennyiségű és jelentékenyen különböző mennyiségű és értékű faáruk a tüzeset helyén és idején valóban megvoltak. A tanuk vallomásából nagy általánosságban csak az tűnik ki, hogy a kérdezetteknek megfelelő botfaárukat különböző időkben nagy mennyiségben szállították felp. raktárába, hogy e raktárakat a vegyesen összehalmozott árukkal tömve látták, de azt, hogy a különböző faáruk mily számszerű mennyiségben vagy mily arányban voltak a raktárban, ezen vallomásokból megállapítani egyáltalán nem lehet, egyéb bizonyítékot pedig felp. e részben fel nem hozott. Minthogy pedig a bizonyos meghatározott mennyiségben és minőségben biztosított és elégettnek állított tárgyaknak minősége és mennyisége képezi a kárkövetelés szükségképeni alkatelemeit, ez a mennyiség és minőség azonban 1— a kereseti követelés alapja — beigazolást nem nyert s igy a követelés valódisága bizonytalan maradt; minthogy továbbá becslő-eskü a bizonyitó félnek csak akkor Ítélhető, ha a valódiságára nézve kétségen kivül álló követelésnek csak az összege vitás (fenforgó esetben a biztosított elégett tárgyak értéke) és ez más módon nem bizonyítható, a felp. részéről ajánlott becslőeskü a biztosított és elégett tárgyaknak minősége ós számszerű mennyiségére nézve bizonyítékul nem alkalmazható, a prdts. 235. §. értelmébeni főeskü pedig, mint a mely csak bizonyos meghatározott ténykörülményekre irányulhat és tetszés szerint változtathatólag le nem tehető, már csak azért sem ítélhető meg, mert felp. azt ajánlatba maga sem hozta, de az, tekintettel alp. tanúinak vallomására, különben sem volna megítélhető. (1893 április 12. 1151/92. sz.) 248. C.: A biztosító által a termés behordása után, tehát elkésetten foganatosított felülvizsgálat ugy tekinthető, mintha meg sem történt volna, minek jogszerű következménye az, hogy az alp. kiküldötte által 1886 jun. 30-án eszközölt kárfelvétel mint olyan, mely kellő időben egyik fél által sem támadtatott meg, mindkét félre nézve kötelező. (1889 nov. 7. 760. sz.) 249. C.: Ha nem is okvetlen szükséges, hogy a károsult a társulat kiküldöttjei által megejtett egyoldalú kárbecslésnél akár személyesen, akár megbízott által jelen legyen, de kétségtelenül szükséges az, hogy a társulati kárbecslés a károsulttal közöltessék, mivel a károsult ennek ismerete nélkül nem lehet azon helyzetben, hogy annak elfogadásáról, illetve el nem fogadás esetében azzal szemben felállított kárigényeiről a társulatot értesíthesse. (1897 április 6. 599. sz.)