Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. (Budapest, 1912)
Kere&kedelim törvény '280—281. §§. 83 mint csupán a külön megegyezés nélkül elhelyezett, u. n. „általános" betétekre vonatkozó intézkedés, a felperes betéteinek a kamatviszonyait nem érintette. Az alperes viszont azt vitatta, hogy közte s az alperes között a meg.ielölt betétre nézve csakis a rendes betéti kamatlábon felül időnként engedélyezett V4%-os kamatbonifikáció megadása és megvonása tekintetében létesültek külön megállapodások, ezek azonban a betétek rendszerinti kamatoztatásától független mellékügyletek voltak, a betétek tula.idonképeni kamatlába pedig mindig az ez irányban tett általános intézkedésekhez alkalmazkodott, vagyis a hirdetményileg közzétett általános igazgatósági rendelkezéseknek megfelelően csökkent vagy emelkedett. Az alperes maga sem vonja kétségbe, hogy amennyiben a peres felek között a betéti kamatláb tekintetében külön megegyezés állott volna fenn, azt a 3. :/. és 4. •/. alatti hirdetményi intézkedések nem érintették volna. A Curia az E) és F) alatti levelek tartalmával a felperes álláspontját találja igazoltnak. Az 1900. évi január hó 24-én kelt F) alatti levelével ugyanis arról értesitette az alperes a felperest, hogy miután a pénzviszönyok megváltoztak és az Osztrák-Magyar Bank a kamatlábat egy egész százalékkal leszállította, annálfogva a felperes betéteit a levél kelte napjától fogva 4%%-kai fogja kamatoztatni. Az nem vitás, hogy a felperes ezt az ajánlatot hallgatólag elfogadta, a mennyiben betéteit ez értesités vétele után is alperesnél hagyta. Ezzel pedig a peres felek között a felperes betéteinek mikénti kamatoztatására nézve külön megegyezés létesült. Az alperes e tekintetben azzal védekezett, hogy az F) alatti levél szövegezése hibás, mert annak csupán az 1/4%-os bonifikáció megvonását kellett volna tartalmaznia, a 41/2% betéti kamatláb kiemelését pedig nem, mert az alperes a bonifikációtól eltekintve, a levél keltéig is ezt a betéti kamatlábat élvezte, ez tehát változatlan maradt. Ez az alperesi érvelés azonban az alantabb érintendő okokon felül még azért sem volt figyelembe vehető, mert a netán hibás szövegezés az alperes terhére értelmezendő. Egyébként ez a kérdés, hogy az F) alatti levéllel az 1/4%-os bonifikáció a felperestől tényleg megvonatott-e s hogy az részére 1900. augusztus hó 3-án újból engedélyeztetett-e, a jelen per keretén kivül esik, e helyütt csak az a kérdés oldandó meg, hogy a tulajdonképeni betéti kamatláb tekintetében voltak-e a felek között külön megállapodások vagy sem. Az 1901. évi február hó 12-én kelt E) alatti levelével aa alperes a szerinte 1900. augusztus hó 3-án újból folyósított bonifikációt kifejezetten megvonván, a betéti kamatláb tekintetében arról értesiti a felperest, hogy betétei után 1901. február hó 15-től kezdve további intézkedésig csak 4% kamatot fog az alperes számitani s a kamatokon felül a 10% tőkekamatadót ezentúl is ő fogja viselni. 6*
